már többször felmerült, tehát egy gyors magyarázat a finoman szólva is megszaporodott versekre: minden (hétköz)nap írunk egy verset, naponta más által megadott témában. mi így mondjuk hogy omlósz játszunk. Ő, meg Ő, meg szerénységem. vagy nevezhetjük gyakorlatozásnak, esetleg kihívásnak, ha az kevésbé komolytalan. merthogy rettenetesen komoly ám. vérre menő szótagkardozások folynak, repül a daktilus, ki tudja, hol áll meg, aztán például a múltkor is hozzám vágtak egy rímképletet, azóta is hasogat a csípőhorpaszom. spontán spondeusok, ritmika-intrika. azért persze megéri a nagy harc: ölelkező rímekkel kelek-fekszem (hellyeah, mindig is vágytam egy threesome-ra), és talán a nagy számok törvénye alapján néha ki-kiesik belőlünk egy-egy jól sikerült meleg mondat ("poems are just gay sentences").
a műértő közönség tapsorkánját, illetve remekműveink olvastán publikálásikényszer-izom viszketegséget kapott könyvkiadók megkereséseit természetesen baltaarcú természetességgel fogadjuk.
