szégyellős exhibicionista

Tudjátok azok a szombat délutánok, amikor ősz vége felé már korán sötétedik és a délutáni mosott ruhát már villanyfénynél teregeted de a függönyt még kihúzva hagyod és ettől lesz egy speciális csak erre a hangulatra jellemző fényviszony a szobában. A hangulathoz hozzá tartozik mindig, kivétel nélkül valamilyen nosztalgikus érzetű zene hallgatása, ami nem minimum hat-tíz éves dal, az ilyenkor úgysem megy. Mert ilyenkor úgyis mindig Lágerrádió szól, vagy a Hazai Beat Megamix című cédém, amin igen szakállas, kedvesen rendszerváltás előtti, sok orosz nevet tartalmazó dalocska fordul elő...lássuk be, a slágeren is.
...->na ilyen volt ma délután is
Tegnap este annyira bedurrant végül a lábam, hogy depesbulit lefújtam, beszélgettem kicsit Diával, akivel úgy tűnik hasonlítunk. Aztán becsattogtam kedvenc ikreimhez, letarháltam őket egy ásványvízzel, de majd visszaadom, eskü!!! és még arra is rávettek hogy prison brake-et nézzek velük, ami azért volt vicces, mert ezek már igencsak az istentudjahányadik részek voltak és ami még jobb, hogy annak ellenére, hogy nem ismertem a sztorit, tök jól szórakoztam, itt a tökéletes bizonyíték arra, hogy a sorozatokat direkte úgy csinálják, hogy a háromszázhetvennyolcadik részből is megértsd a teljes történetet...

ja még előtte megállapítottuk Diával, hogy a BlackBirdben csak kedves és jó pasik vannak, továbbá, hogy Robi a tökéletes férfi(ha olvasod, drága, hidd el, mi tudjuk, jók vagyunk ebben) és még mindig keressük a hét és fél értelmes budapesti férfi egyikét. Nekem persze lennének ötleteim.

Most meg már kb két órája ülök a neten, ma egész nap kajáltam, mert voltam a cédruson, ami klassz hely és vettem mindenféle finomságot, ami nálam addig szok tartani, amíg látom, hogy van...

Most beszéltem mamival telefonon. Ritkán beszélünk egy percnél többet... még ritkábban beszélünk nem csak semmiségekről... furcsa, van aki azt mondja, neki az anyukája a legjobb barátja, nekem nem kimondottan, mivel alig beszélünk. Ami viszont rémisztő, hogy így is mindent tud rólam, mindig tudja, ha kínom van, mindig megérzi, na jó azt nem szokta észrevenni ha megbánt.:-( de ennyi. Csak a tudat, hogy létezik, az kell mindig meglegyen...

Aztán kezdek fázni és tanulni is kellene. A szemiotika viszont maga a szenvedés. Órára is csak azért járok, mert jófej a tanár. De az anyag egy rakás belemagyarázás. Fujj. Pedig ha felmegyek, le fogok ülni és meg fogok csinálni legalább egy fejezetet érthetőre. Ja mert a könyv nem az... alapból feltételezi, hogy mindenki beszél franciául, és kábé nyelvész, mert kevés benne a magyar szó. Grrrrrrrrrr...frászt kapok attól, hogy egyesek úgy gondolják, csak akkor intellektuális egy szöveg ha idegen szavak szótára nélkül nem tudod elolvasni. Magyar nyelv, igen, igen, beszéljünk magyarul magyarul. Ha meg külföldiül, akkor úgy. De a kettő keveredése nem szakszöveget, hanem érthetetlen maszlagot szül.

Jó lenne ha történne valami, ami a mai napot emlékezetessé teszi... régen volt már emlékezetes napom.

pápá
Csúcspont: rumos-tejszínes milka és ínyenc fűszerezésű mogyoró
Mélypont:hajnalban arra keltem, hogy annyira fáj a lábam, hogy mindjárt sírok