szégyellős exhibicionista

Nem lettem ma boldog. Miért is lettem volna, megkaptuk a statdolgozat eredményét... tudtam én hogy szar lett, de nem gondoltam, hogy az ilyen szarul esik... itt jön be a tipikus gólya effekt, idejön az ember egyetemre, mindig kurvajól szerepelt minden vizsgáján kevés tanulással is és akkor jön az egyetem, ami lerombolja a jótanuló imázst és itt egy huszonegypontos doga ergo a következő negyedévest minimum harminckilenc pontosra kell megírni ergo leülhetek beseggelni a hunyadivita könyvet például most azonnal. Öröm, boldogság. De legalább elkezdtem megcsinálni a beadandót ugyanebből és ahogy nézegettem az excellt még van is remény, hogy megcsinálom. Meg aztán, hit, hit, hit. Fog az menni.

Más, vidámabb.
Tegnap éjjel amúgy istenesen megünnepeltük Imre bátya nevenapját neki. Ajándékba kapta a következőket:
-kettő üveg Sangria
-három vagy négy üveg különböző féle bor, Cabernet Sauvignon tutira volt benne, meg sárgamuskotály meg még ki tudhassa aztat ugye...
-egy üveg mézes citromos vodka
-egy üveg vilmoskörte
-egy ajándék az új párttagoktól by me

+ez az állatkert hozott kettő üveg Écsi Rettenetest és egy igen emberes adag écsi újbort ami jelzem pocsék de szuvenyiru nyihuhu ugye...

Nos jelentem, győztünk. Mi voltunk az erősebbek és elpusztítottuk az ellenünk támadó alkoholtartalmú italok hadát (+néhánymillió agysejtet)

Ennek eredménye: artikulálatlanul üvöltöző férfiak!!! vonagló nők!!! Satöbbi. Meg ilyesmi. (from cuki) A személyes kedvenc részem az volt, amikor Roberto drágaszentem lejátszott csak nekemmegneki négy darab zúzda ákosdalt, amiket becsülettel végignyomtunk. Itt kell megjegyeznem egy icipici apróságot. Az alkohol vagy a hangomnak tesz jót vagy a fülemnek rosszat... éted? no intonációs probléma meg levegőhiány... ergo az embernek nem énektanár kell hanem szesz. Sok. És jó.

Aztán ami szintén igen tetszett, az az volt, mikor azok, akik irgalmatlanul kiütötték magukat, elmentek hányni/aludni, akkor mi, a józanéletű és kemény mag maradtunk még némi világmegváltó gondolat-megosztás ürügyén, azaz beszélgettünk még egy jó órát, Vivi, Zsóka, Katám, Joker és az a szimpatikus fiatalember, aki Joker barátja és neve asszem Róbert. Ja meg én is ott voltam.
S mivel rendesek vagyunk ám, kitakarítottunk magunk után szépen. Na jó ez így ebben a formában túlzás, kihordtuk a piásüvegeket, pohárhadakat és elárvult vasárnapi kajamaradványokat... nem hagytunk ott semmit csak a masszív mocskot.

Hát ennyi. Lássuk be, ezek után elég szép teljesítmény hogy nemhogy az óracsörgésre, hanem már egy félórával hamarabb felkeltem reggel és magamból embert faragva mentem órára, hogy megtudjam ama már említett fergeteges zéháeredményt...

Mindegy már. Mirella látva lelki dúltságom, elhurcolt a szabóervinbe, ami elementárisan gyönyörű meg egy kávézóba, ami szintén jó hely, bár ott nem a hely, hanem inkább az emberek voltak válogatottan csodaszépek, lévén kétharmaduk színész vagy az lesz. Végén egész egyenesbe jött a hangulat. És ma is Combinoltam a kellemeset a hasznossal, mikoris négyeshatosoztam blaháig+külön dicséretet érdemlek, amiért vettem péntekre helyjegyet s nem kell azzal az undi gyorssal hazacsigulnom...

mámeginhosssssszzzzzúúúúúúú lett
pápá

Csúcspont: szép szemek a kávézóban és Mirellával közeledünk egymáshoz barátságügyileg talán
Mélypont: ama pillanat, amikor szép szemem világát a zéhámra emeltem...