szégyellős exhibicionista

Mami, Móki, Patkány, Egér, Görény, Disznó, Szaros, Kulagép, Tehén és Algernon nevekre hallgat, illetve nem hallgat, de így szólunk neki. Hörcsög a szentem. Kedves lény. Folyton zabál, alszik, vagy kuláz. Original kollégista pedig csak három napja él velünk. Fehér, ezért hívom Algernonnak, holott hölgy. Néha, amikor épp nem az imént felsorolt tevékenységeinek hódol, akkor épp adrenalinozik vagy édespofául viselkedik vagy ilyesmi. Adrenalinozás annyit tesz, mint Mami próbál leugrani az ágyról, érted, egy höri, ugrik. Hehe. Meg felkapar a ketrec rácsaira meg ilyenek, meg folyton lyukak. Imádja a lyukakat. Minden résbe befurakszik a kis dög. Hót édi. Csipom.
Az a legjobb mikor felkel és olyat ásít hogy valahogy kiakad az állkapcsa és nagyobbra nyitja a száját, mint az egész höri, meg amikor két lábbra áll és felemeli a kezeit és szaglász és ilyen hót cukin mocorgik a bajsza. Meg amikor kezével fogja a mogyit és túrja be az arcába. Kurvajófej. Bár még egy szobatárs, aki nem takarít el maga után... Ja és hörcsögösödünk. Ma pont úgy szaglásztam a teát, mint ő szokott mindent, mióta Stipi csípős hagymacsírát adott neki és tök komikusan a höri elkezdte törölgetni a száját a lepedőbe. Edit meg pont úgy fogja már mindenét mint Mami a mogyit. Király...