szégyellős exhibicionista

Jaaaajjj... tényleg rosszul vagyok... ha létezik, akkor ez most _az_
mindegy.

Inkább írok egy száraz és vicces és személytelen bejegyzést, hogy kedves olvasóim, ti is jól szórakozzatok én meg még ne boruljak ki egy ideig.

Na.
Mikor is írtam? Ja józsi után, azóta a következő dolgok történtek: volt kommtréning szombat délelőtt, klassz volt, buli volt, meg minden, és az egyetlen gond az volt, hogy nem kerültem a Forgács mester csoportjába...brühühühühü
Eredményként kiderült egy személyiségteszt alapján, hogy csapatember vagyok, legerősebb tulajdonságaim az alkalmazkodás, a kompromisszumkeresés és a problémamegoldás, hurrá.
Meg ilyenek.

Megismetük kérem szépen, Szőke Herceget.
(tényleg szőke, nagyon és egy lovag, ahogy a barátnőjéről beszél, minden csaj elolvadt. és ez lesz a neve, mert amúgy úgy hívják, mint otthon a traktorost)

Volt gólyabál is. Rettenetesen éreztem magam. Tulajdonképp nem a bál hibája volt, a szervezők csak azt kúrták el nem kicsit, hogy nem limitálták a résztvevők számát, ennek eredménye: orbitális tömeg. Drága és pocsék volt a pia, és ami már tényleg nem az öcsisek hibája, hanem az egyetemé, tele volt a hely hihetetlen tajparasztokkal. Gondolok itt azokra, akik eléd másztak a ruhatárnál, akik fellöktek ugyanitt, akik a fejeden keresztül adták be a kabátot s hasonlók. Hihetetlen hogy ilyen emberek egyetemre járnak. Aztán, ami tetszett: szórakoztató volt nézni, amint egyes nem kevéssé illuminált állapotú hölgyek oda csüccsentek le a kilencvenezerforintos egyedi tervezésű ruhácskájukban, ahol azelőtt egy perccel mi álltunk cipőben... meg azokat a hölgyeket, akik az elfogyasztott szeszmennyiségtől még az eredeti állapotuknál is sokkal de sokkal hülyébbek lettek. Mondjuk hozott anyag... :-)

Ami dühítő volt, hogy mi itt nagy ügyet csináltunk a felöltözésből - kb három bejegyzéssel ezelőtt írtam az emiatt elcseszett pénzmennyiségről - és próbáltunk kulturáltan kinézni, ehhez képest voltak nők farmerben. (!!!egy bálon!!!)
Ami pedig teljesen tönkretette az est élvezhetőségének valamennyi esélyét, az a tűsarkaim voltak. Vááááááááááááááááááááááááááááááá vááááááááááááááááá váááááááááááááááá vááááááááááááá uhuhuhuhuhujujujujujujujujuj Ilyen szinten még soha semmi nem fájt. De tényleg. Azt a cipőt valami kibaszott nőgyűlölő pöcs tervezte direkte olyanra hogy hordhatatlan legyen. Oké mondjuk mit vérok egy nem egészen kétezerforintos cipellőtől? Hordanék pradát, abban nem fájna semmi, még akkor sem, ha igen, lévén ha annyi pénzed van, hm az már egész jó antidepresszánsnak.

Szóval ez volt.
Mindenesetre többé nem megyek, az tuti. Ott csesztük el hogy nem inkább a tuti hiperkirály living roomos buliba mentünk depechre őrjöngeni.

Apropó zene.
MEGVAN A JEGYEM A SZEGEDI ÁKOSKONCERTRE!!! FÉLÁRON!!! SE!!!

Viszont a piramisra tuti nem tudok elmenni.

Na, ennyit mára.
Nem lett vicces. Meg szórakoztató sem. Bocs.



pá
Csúcspont: hagyjuk
Mélypont: jajjjjjjj tűsarok