szégyellős exhibicionista

Volt a mai napon is sokminden. Mikor az előbbi blogot írtam, kissé felbasztam az agyam. Ok a következő, felmegyek iwiwre, önnek tizenegy üzenete érkezett, villog a kis piros boríték, hű, mondom, de népszerű valék, erre a helyzet: 11ből 10 lánclevél, abból olyan is volt, amit egy ember háromszor küldött el. Nem nagyon érdekel, hogy ki mit szól hozzá, de ekkora orbitális kibaszott segghülyék hogy a jó picsába lehetnek??? Egyik típus az ingyen-laptop-csak-regisztrálj-most című, a másik a szegény-kiskutyák-küldd-tovább-mert-ha-nem-mindet-megölik-holnap (ez a kedvencem, mivel már kábé augusztus óta kapom meg rendszeresen) aztán most olyan is volt, hogy a-szerelmed-holnap-elhagy/meghal-ha nem küldöd-tovább-huhuhúúúú... ja és olyat is kaptam, hogy ha-továbbküldöd-az-iwiwnek-teszel-jót-mert-gyorsabb-lesz-tőle-és-még-meghívót-is-kapsz...
mondjuk belépéskor kiveri a szemed a gépház üzen ablak, melyen közlik, hogy simán kapsz meghívót, csak kérjed és ne küldj tovább semmi ilyesmit... de midegy. Csak az baszott fel, hogy Andi szobatársamnak épp a tegnap csesztem le a fejét, hogy minek küld nekem ilyesmit, és ne tegye és különben is hogy lehet ilyen hülye, de úgy tűnik, nem használt mert ma megkaptam tőle is a laptopos kurvavannyás üzenetet. Oké, ez a blog valami szépirodalmibb témára született, de ez nagyon felcseszett, ezért írtam róla ily kimerítően...

Aztán, más.
Médeia
Egy ráalvás kellett, hogy leülepedjen bennem a dolog, és csütörtökön a Szőke Hercegnek tudtam csak megfogalmazni, hogy milyen volt.
Olyan volt, mint egy epigramma. Rövid, tömör és csattant... szó szerint és képletes értelemben is. Utána a kocsmázás meg kifejezetten jótt tett a lelkemnek. M-t megrohanták az emlékek, érthető okokból, ami azt illeti, engem is. Mindig igyekszem elkerülni az Etusra való gondolást, de akaratlanul is elő-előhozza az agyam, vagy a szívem. Nem akarom kiélni ezt a gyászt, mert nem hiányzik, hogy fájjon, így inkább ha eszembe jut, gyorsan valami szépre igyekszem gondolni, mint a gyerek, ha rémálomból ébred.

Brrr... hagyjuk.
Aztán a tegnap este. Az jó volt, bár kissé költséges. Majd vhogy megoldom a jövő hetet, nem sok pénzem van, de megleszek. A sok kávézózás viszi egyébként a pénzt. Mert a mozi az csak egy. Na meg az meg is érte. Kibaszott jó filmet néztünk ám. Mondjuk W A egy idióta, ezt már eddig is tudtuk, de hogy valaki ennyire hülye legyen, az egészen elképesztő... Hugh Jackmant következetesen elneveztük View Jackmannek és nem is tudom miért. :-)
Sajnos az est további alakulását nem részletezhetem, mert kérem azt nem lehet leírni. Közösen megállapítottuk, hogy rég volt ilyen kjó esténk és értem is miért, mert ugye amikor három kábé hasonló érdeklődésű kábé hasonló korú csaj összeül, annak nem lesz jó vége. Elég annyi, hogy az est a sírvaröhögés, az álmodozás, a szóviccek, a sztárférfiak elképzelt szopatása és újabb sírvaröhgések köré szerveődött...
És itt az est kulcsmondata következik:
"sometimes you can't make it on your own"
:-) aki ott volt érti.
Mai nap meg tesiztem. Mit tesiztem, sumákoltam hátul a sarokban. Jó volt, mert kábé ötször annyian voltunk, mint eredetileg, lévén ma volt az utolsó pótlónap. Így az embertömegben valahogy nem volt feltűnő, hogy kábé 40%on csinálom végig az órát. Mondjuk máskor sem szól be. Most mondjuk az volt a gond, hogy a szerdai stretching nem tett jót, azaz még most is majd szétszakadok, és nem kis erőfeszítésembe kerül összezárva tartani a combjaim... meg menni sem nagyon...inkább...

Szemiotikán kissé megrökönyödtem. Hogy lehet valaki ily mértékben bunkó? De majd felteszem az óravázlatokat... viccesek.
Huh, ennyit írni
elég is lesz belőlem. Bár ezt a sort úgysem olvassa senki, ennyire nem volt érdekes...
pápá
csúcspont: hétfő, előadás - szerda, színház - csütörtök, mozi,macsek,visongás
mélypont: nem bírok menni