szégyellős exhibicionista

Panteista, mert minden csodaszépség, mint tudjuk, Isten alkotása. És görög, mert a szépség egészen elkápráztatja.

Jut ez eszembe arról, hogy pénteken és szombaton a Jóisten még utoljára a behavazós-havazós-hideg-fázós-diderrhidegséges téli idő előtt megvillantotta nekünk kincses idejét... pénteken valami extraordinöri csoda volt odakinn. Reggel hajnalban mikor az ember tesiórára igyekszik a Mányokira által a mi fővárosunk szívét jobb s bal kamrára illetve pitvarra osztó szebb napokat látott folyóján, na ottan történnek a páratlan szépségek. Itt kell megjegyezzek egy fontos dolgot. Miszerint soha nem akarok olyan befásult pesti lenni, hogy állok a vilin, nézek ki a fejemből és nem veszem észre micsoda napmegszépítő dolgokat látni, ha az ember nem csak néz, de lát is. Ugyanis köd volt. De olyan ami jótékony tejfelt húzott mind a közgázra mind a műegyetemre és a hidakból sem látszott semmi. Mintha csak valami vattacsomóban utaznánk, kérem szépen. És a vatta, mint tudjuk puha és ölelő. Miért ne burkolóznék bele?

Aztán.
Vége a tesinek, az ember megy vissza csoda-Budáról fess-Pestre. Na és itt kell észrevenni a gyönyörűséget. A köd felszállt de csak annyira hogy a közgáz teteje továbbra sem látszik valamint, mintha csak lenne ott valami, ami megköti, a Szabadság és az Erzsébet híd között megmaradt a vattatejfölkupac. Ettől aztán az van, hogy az Erzsinek csak a gyönyörű fehér oszlopainak teteje kandikál ki a ködből kábé úgy, mint a Himalája teteje a felfők fölött. Zseniális.

Na ezt láttam. Tessék örülni és máskor kinyitni kis szemeket kidörgölni belőle a háromnapos csipát és kinézni a vandálállatok által napjaink ikonjaival telekarcolt busz/villamos/troliablakon mert azért még kilátni két teg között és örülni. Örülni hogy amint Ákos mondá: "szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad..." Mert igen. Mindig. És kíméljetek meg a nihilista megjegyzésektől. mert most igazam van.

A görögség most nem téma. Tény. A szép nem ereszt el. Soha. Nem tudok betelni vele és bámulom csak, gátlástalanul és önfeledten. Csináld utánam. Megszépíti a napokat. Meg is keseríti, mert kitör mellette az emberen a gonosz gyarló birtoklási vágy. De ez nem fontos.

Pápá
Lola most búcsúzik mert főzni megy és különben is tiszta ferences szerzetes hangulatban vagyok... biztos uncsi. A múltkori poénkodós blogom dícsértétek, na ez most nem épp olyan lett de a mérleg billen egyet és íme. Ja ma névnapom van, és este Hamlet és utána Edittel elvileg pezsgőzünk. Jóóóóó

csúcspont: Erzsébet híd nagyon szép volt
mélypont: már megint nem szemiotikázok...