szégyellős exhibicionista

Jelentem új szerelmem Révész Sándor.
Ez a fickó valami egészen elképesztő.
Persze százéves, de ziher, hogy ha egyszer úgy jönne ki a lépés, nem tudnék, de nem is akarnék ellen…

Elementáris őserő, szemtelenség, a hülye kölyök (vótvalamikorugye) lázadása, ez a vérlázító szexualitás, ez a szívfacsaró nem-evilágiság, ez az égbevágyakozás, elvágyódás, szépséglátás…dermesztő.

Azokért lehet megveszni, akiket ennyire nem az itt és most történő kicsinyes, emberi – pontosabban kisemberi, kispolgári világ foglalkoztat

olyan jeges hidegség veszi körül őket, valami pajzs, amiről lepattan a szó, a bántás, az emberek, de a szeretet sőt én magam is és igen kemény munka az illető látóterébe s lassan a falon belülre kerülni.

De ott aztán az van, amit ez a fent említett müezzin sikítozik: "úgy szeress, úgy ölelj, hogy a halálom legyél, csakis benned és csakis általad létezhessek én" s tovább " úgy szeress, hogy elpusztítson a vágy, aztán emelj fel a szívedig, testem a véred járja át" s egy másik dalból:" bennem a véred a túz ami éltet"

Hát érdemes ezt az egészet végigcsinálni valamiért, ha nem ezért a feloldódásért, megsemmisülésért, nirvánáért? Oké, még egyvalamiért, amit megint csak egy lopott szöveg illusztrál: "szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad."

Ámen.

A kettő ugyanaz. Szépségbe vagy szerelembe veszni egyazon folyamat - ekvivalens.
Itt az életcél, tessék két kézzel kapdosni minden ilyesmiért, az örömért, hogy "ajándékba kaptuk az arasznyi repülést".
Aztán az araszt nyújtani, amíg az Úr engedi.