szégyellős exhibicionista

...meg kavargás, felkavarás-felkavarodás.
Újralátásnap.
Nem is tudod, te, te kedves, honnan is tudhatnád, hogy felnaposítottad ezt a keserű havas-lucskos-csúnya-üres napot...
pillanat, és elmész mellettem, egy összepillantás, nem az észrevevésé, a rutin, ahogy az ember néz ki a fejéből, egy vidám szia részemről, egy gyors helló utólag, Tőled, Robiék cinkosan vigyorognak, persze, mint aki tud valamit, ja, asszem tudjátok, de nem biztos, én sem tudom, én sem értem...

...vicces, hogy a minap küldtem el azt a bejegyzést Csillának, amiben leírtam, hogy mióta nem látlak, nem érdekelsz. És ma. Igazából, tessék, kimondom, látlak, érdekelsz. Kellesz. Falat kenyér, te.

Na jó, oké, túldramatizálod, Lola, egész mostanáig, míg le nem ültél, nem is gondoltál vissza rá.
De itt jön képbe a lolás bebeszéleffektus, ami megédesít-megkeserít, Lolává tesz. Mióta élek, ez vagyok, s ugye, tudjuk, nem adhatok mást, csak mi lényegem... és mindig ez voltam, a véletlen (tudom, olyan nincs, de mindenki hívja, ahogy tetszik) találkozások, másoknak-semmit-sem-nekem-mindent-jelentő történések, pillantások, megszeretések... nagyon, nagyon tudok szenvedni a magam hülyeségétől...(na ebben vagyunk tökéletesen egyformák Alteregommal, ő is, én is fenntartások nélkül beleesunk félig valakibe, aki valami miatt tudtán kívül, megérint)

...ugye legékesebb példája T.Z. volt. Ha leírom, minden blogolvasóm fejét fogja majd és pszichiáterért kiált, hogy egyetlen beszélgetés és tánc után 3 (három,érted, három) évig döglöttem meg és szenvedtem és minden pillanatban elméleteket gyártottam arról, hogy ő, igen, ő, ő tökéletes lenne, mi együtt tökéletesek lennénk és hogyan kellene... nem is tudom, édes volt ringatózni elképzelt viszontszerelmében... tényleg mindet, mindent megadtam volna érte...
hosszú elalvás előtti szenvedések, imákba belealudni, mindenütt őt keresni... céltalan ábrándozás volt.

Azt hiszem, soha többé nem süllyedek ilyen mélyre...
nem nem.

Persze, most is könnyebben alszom el a talán-nem-is-létező-vagy-csak-soha-engem-meg-nem-találó kedvesem odaálmodozott ölelésében...(az illető jelenlegi személyét szerintem tudjátok)

ti szerencsések, boldogok, adjatok minden pillanatban hálát valami felsőbb erőnek, amiben hisztek, hogy valaha is, egyetlen pillanatra is megtapasztalhattátok azt a bizonyos arasznyi repülést... nem is tudjátok, mitek van, nem eljátszani... vagy éppen játsszátok el, azt hogy éltek s nem lehetne másképp... egyszerű a játék(-Ákos)

Sokszor azt hiszem, az embereknek adott kis táblázatába (mátrixjába-huh,közgáz) a Jóisten előre beixelgette, kinek mi jár és nincs túl sok olyan táblázat, ahol nincsenek üres mezők... és nálam a szerelem mező üresen áll... esélytelen, hogy oda valaha is egy bejegyzés kerüljön.

Jogot formálhattam az eszemre, a lehetőségre, hogy tanulhatok, hogy szeret és gondoskodik rólam a családom, van tető a fejem felett és puha párna alatta, néha mellém sodródik egy-két ember egy időre (mert a barátság mezőbe csak én próbáltam mindig, újra és újra orvul, ceruzával ixeket lopni, amit Atyám mindig könyörtelenül kiradírozott) és párszor megkívántak valakik, senkik, egy pillanatra, egy estére, egy csókra, egy simogatásra.

Én hálás vagyok minden egyes bejegyzésért ebben a táblában, a nagy Xért az egészség mezőben, meg a még nagyobbért a lélek-egyensúly-életlátás mezőben, tényleg, köszönöm.

Persze, itt a mondat hangsúlya pofátlan módon emelkedik, várjuk a de-t... hálátlanság.
Idézet Dr. House-tól: "...ahogy a Jagger nevű filozófus is mondta, nem kaphatsz meg mindent..."

és itt most következik egy dalszöveg, stílszerűen, a dal eredetijét mindenkinek figyelmébe ajánlom, olyan jazzes, szvinges, Csikágós hangulata van, proffeszzionális hangszeres és hangjátékkal... tuti az ilyen dalos részeket mindig ugorjátok, de ennek nem olyan bonyolult a nyelvezete, fel lehet fogni és kell a hangulathoz, plíz, ha már elkezdted, olvasd végig...

hát innen nem könnyű folytatni, de még szeretném, ha nem haragszotok...
nehogy aztán gyertek itt az antidepresszáns szövegekkel, nyugiiiiiiiii, semmi bajom, jól vagyok, teljesen tárgyilagosan írtam, amit írtam, nem kell.

Egyszerűen így érzem, így látom s pillanatnyilag az élet engem igazol.

Más.
Mi más?
asszem mégsincs más.
Csak jó volt téged, fiatalember, újra látni, meg ronda volt ma az idő, én már nem akarok telet, köszi, megvolt, kipipálva, meg holnap koncert, ami biztos klassz lesz, alig várom, jólesett ma a Kővágót hallgatni, olyan okos, neki is csak úgy röpködnek az irodalmi jellegű idézetek a szájából, meg a rozskenyér is finom volt, beszélgettünk pár szót Álompárral, jólesett az is, meg elaludtam A puszták népén, tudom, nem szép tőlem, de két napja ilyen kis narkolepszia vagyok, tegnap a Szimplában voltunk, hangulata van a helynek... jobb lenne most tavasz.nekem

De az nincs, és Múúúúúúúúúúúúú is megérkezett, ami mint tény maga ok a kiborulásra...így megyek inkább lefekszem, holnap tesi és info és poltudszeminárium, és este Jamie, de várom már...

na pápá
Őglaszékesztyűségem...
(ja, az most nagyon jó lenne)
nagyon
kell