I.
Nézem a nő látóterembe lógó lábfejét. Nagy, megvan vagy negyvenegyes, és úgy himbálja – lóbálja - táncoltatja, mintha ő hallgatná a nótát, amit én hallgatok… :-)
II.
Országunk egy dologban mindenképpen egységes. A Nyugatinál, a Keletinél, Tápiószecsőnél, Ohatpusztakócsnál, Debrecennél, Szegednél és Nyíregyházánál – mindenütt: ugyanaz a kis sárga virág nyílik áprilisban a sínek között.
III.
Hallótávolságba úszik ismerős hangon egy gurgulázó kacaj. Valaki, akit szerettem, bíztam, öleltem, s végül olyat taposott rajtam, ma is nyoma van. Már nem harag vagy gyűlölet amit érzek, még szánalom sem sekély kis lelkedért, mert nem érzek semmit, mert unom már: könnyekkel sírni senkikért. Mert, tudod, építgesd csak felszínes életed. Legyen műhaj, műbarát, műszerelem, műkaja, műköröm, Műegyetem. Igazi nincs benned semmisem. Játssz csak, nevess csak kis pöttyöslabda-szíveken. Üres vagy, fakó, szív- és embertelen.
IV.
Úgy szeretem ma újra itthon ezt a kis várost, az árvácskáival, tulipánjaival, helyi vagányaival, régi sorházaival meg a szockó pirosházzal, meg az itt-ott megmaradt bedőlt falú-tetejű viskóival, a túlfestett rosszízlésű sweetsixteenjeivel, a busz – szubkultúra - tenyészettel meg a sok rengeteg virágzó almafáival. Százszor feldobnál, én visszaszállnék – ugye. Kozmopolita-én azért szeret mikro-otthon lenni.
V.
Néha szinte testemben érzem rám terülő puha takaróként ölelő karod - istenem.
2007. 04. 07. Útimpressziók
2007.04.12. 21:19
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr364340295
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.