2007. 04.11. 09:45
így ébredek néha
keserű és boldogtalan vagyok
s nem vidámítja szívem ez a tomboló tavasz sem
mert üres vagyok
és annyira egyedül
mint a kis herceg rózsájára
üvegburát
tett rám valaki
és nemcsak a szél
de minden más is elkerüli
pedig négy tüském is van
és megvédeném magam
de olyan távol vannak ellenségeim
és nincsen
egyetlen barátom sem
hol a símogató kéz
az ölelő karok
a testem egy rossz gép
lassan tönkremegy
s nem vagyok elég erős hogy felújítsam magamnak
mert nektek?
Minek?
Nem vagytok sehol
Nem keres senkisem
Azt állítod
Szeretsz
De ha velem vagy sem gondolsz rám egy pillanatot sem
Önző dög
Mint én is
Csak megtalálna már a béke végre
„kisírt szemedet emeld az égre sóhajts fel lassan…”
de ő is távol van
ilyenkor
csak a rügyfakadással
és az íriszek formai tökélyével foglalkozik
érthetően
mert én is azt tenném
pedig most tényleg követném botladozva még közelebb de lábnyomait elkeverte a por
valahol
ládd
Ákos depressziósabb dalai kerengenek most körülöttem
Suttognak fülembe sötét álmokat
Rosszat is álmodtam
Részeg voltam és kiraboltak csúfot űztek belőlem és én a kótyagosok bárgyú mosolyával nevetgélve mondogattam
„majd visszakerül az a táska, érzem”
„a múltkor nem éreztem, emlékszel, nem is került vissza”
és emlékszem álmomban
még egy hatalmas szökőkútban is fürödtem
hátracsapott fejjel mint egy nagydarab pamelaenderszon
és élveztem ahogy a „gyöngyfényű vízesés” oldja le rólunk „álmunk kábulatát”(révésztőlugye)
balázs is ott ült és kinevetett
és felébredtem amikor kiderült hogy tényleg megvan a holmim
és egy nő lopta el
mondom én
hiéna mind
mi ez a szívemen ez a sötétség
?
olyan ragyogás vesz körül
és mintha tejüvegen törne szét rajtam minden fényesség
elveszett
nem találom…
hogy is volt, Robika?
Te tudod ezt a verset
A papírdarabról, amire felírtad, amikor eszedbe jutott…
Naja
Hibátlan örömeid nem irigylem tetőled
Jár
De az enyém
Az
Az hol lakik
Na jólvan
Hisztis tyúk
Hagyd abba és menj
Tedd a dolgod
Mosd ki a ruhát
Menj
És örülj ha faggatnak kínjaid mibenlétéről
Menj
Nevess
Érezd át a problémáit szeretteidnek
Menj már
És ébredj fel végre
Menj
Semmi rinya
Mert szégyellnivaló gyengeséged
Menj
Tedd rendbe a házat
Hogy úgy érezd rendben az életed is
Te
Menj
És őrizgesd képzelt vagy valódi tisztaságodat
Egynek
Aki majd bepiszkítja
Tönkreteszi
Vagy megteremti
Ha eddig csak képzelted
Sütkérezve fensőbbségedben
Kis senki
menj