hogy beléd ontottam terhemet
minden ízemben reszketek
vonaglik bennem a rettenet
csak szorítod nyirkos testemet
most eltiporható vagyok
apró óriás
akár a csillagok
pislogó zenéje
semmibe küldött rádióadás
hogy megpihenek benned
amint a gyermek
alszik el
anyja mellkasán
neked lépek ki testemből
hogy eldöntsd
marad vagy összedől
az
amivé építelek
meglelni régi égi neved
ha akarod
és ha hagyod
hogy neked is lehessek
őriződ s angyalod
én jól tudom hogy számít a méret
azt is hogy éppen ez a lényeg
szerelmed mérete
nem tudom érted-e
bolygók közt kerengő
csillagpor vagyunk
tömegben is egyedül
együtt is egymagunk
mintha nem is volnánk
rajtunk átragyog a fény
de össze ha tapadtunk
kapaszkodj belém
az utolsó
igazi
egyetlen remény
sodródni az űr roppant tengerén
nem azért kellesz hogy utat mutass
a lélek az utas
és főleg bézének, mert... értitek.