szégyellős exhibicionista

naoké
tegnap meg ma elolvastam Az ajtót Szabó Magdától
volt néhány gyönyörű szófordulat, kiírtam, tessék:

"...hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak..."

"...a neandervölgyi ős nyilván akkor tanult meg könnyezni, mikor először élte át, hogy egymaga diadalmaskodik a hazahurcolt bölény mellett, nincs kivel megosztani a harc élményét, nincs kinek megmutatni sem a zsákmányt, sem a sebeit."

"...keveset beszélt, mint az igazi anyák, akik múltja majdnem lényegtelen már, csak a gyerekeik jövőjével foglalkoznak."

"...az írás nem szelíd gazda, a mondatok, ha abbahagyjuk őket, sosem folytathatók eredeti minőségükben, az új fogalmazásban a szöveg íve elgörbül, statikája nem biztosít többé semmit."

"...az ország a szülés görcseiben vergődik, s nem tehet róla, hogy olyan gyalázatos bábákat állítottak az ágyához."

"Hát ha ő elintézi a szomszédot, mikor az letapossa az ő ágyása virágait, Isten is elintézi a behatolót, nem azért vannak égitestek, hogy köztük kóricáljon valaki."

"...milyen lehet a föld emlékezete, amikort annyi vért és halottat és betemetett álmot, kudarcot takar. Hogy bír teremni, ilyen emlékekkel?"