szégyellős exhibicionista

gigajó volt brájenedemsz!
nyomta, szívből, igazából, aranyosan, emberien, kedvesen, őszintén, őszintén és harmadszor is őszintén

akkor eszembe se jutott, de most igen: Ákostól mikor is láttam ilyet legutóbb?...

na meg az is érdekes, hogy eszembe se jutott ott és akkor összehasonlítani ákossal

tikkadtan (hahaahaaa, kisiskolás koromban a bátyám beceneve volt a tikkadt, én meg voltam a kistikkadt...:-)) ültünk drága maricossal a forró betonon (bonanza, respect...) és ujjongva visítozva kurvalátványosan kurvajólszórakoztunk. mellettünk a kissrác látványosan tátottszájjal ránkbambult aztán édes volt ahogy kezdte lekoppintani az alig picsás viselkedésünket.

előtte rúzsamagdi biztos jó volt, főleg azoknak akik ismerik a számait. így csak egy négyesalá rockkoncert volt, de legalább rockkoncert volt.

utána szigorúan tiltott dolgot csináltam: sötétben éjszaka, egyetlen ötvenkilós kurvajónő barátnő
védelmében szállingóztam a városliget fái-bokrai közt. tehát ideális cukrosbácsi/erőszaktévő/kéjgyilkos/szociopata-préda voltam, máramennyire fentiek buknak a típusomra... bár a cicik mindenhol nyerők:-P(ezt itthon nem mondom el, mert megkapnám, hogy milyen felelőtlen vagyok, bármikor megehetett volna egy vérfarkas vagy megkufircolhatot volna tíz szatírbácsi)

és: BLICCELTEM !!!!!!!!!!! jó sokat. sose szoktam ezért ilyen nagy szám.

visszatérve: brájenedemsz szexi. biza. kigondoltavolna, én nem. tényleg nem.

igazából jó volt ez a félmilliós népességszám körülöttem a dörgölőzős party, mert régen tudjuk, hogyugye egy embernek naponta tizenhét érintés kell ahhoz, hogy társaslénynek érezze magát. nekem egy ideje még kettő-három se jut.

itthon enyhe rosszullét passzolom mitől, finom vacsi, ricsike főzte, fejfájás.
még a vonaton befejeztem hemingwayt. jójó megminden, de miért is ő ilyen hű meg ha? és miért búcsú a fegyverektől ennek a könyvnek a címe. Szinopszis: jó sztori, szép leírások, tényleg, de olyan suta, sőt, ostoba párbeszédek, hogy egyrészt sírni tudnék, másrészt levon a könyv értékéből húsz százalékot minimum.

aztán egyik pesti antikváriumhirtelenkedésem eredményét kezdtem el, számomra teljesen ismeretlen: Lengyel József: Isten ostora. Jó.

Csak éppen időközben kölcsönkaptam a szomszédtól WassAlbert: Valaki tévedett novelláskötetét. Gyönyörű. Na nem úgy, mégiscsak háborús. Amihez valami érthetetlen, megmagyarázhatatlan kötődés fűz. Nem tudok eleget borzadni, sírni, fel/megháborodni azon, hogy történtek ezek, megtörténtek valóban, ember embernek tényleg farkasa volt és két novella között kisétálok az udvarra, körbefordulok a frissen gereblyézett porban, szemem körbejártatom a házon, a kisházon, a hodályon, a jöttömre menekülő kiscicákon, a derékig érő narancssárga virágokon, a szilvafákon, a kidőlt-bedőlt kerítést jótékonyan befutott szőlőn, amitől csak ilyenkor nem mászok falra mert amúgy semmi haszna, csak szép és nagyapa csinál belőle olyan rossz "bort" hogy sírni tudnék, aztán a futórózsán, a meggyfákon, a szomszéd udvarán a matracon hűsölő két lánnyal, ahogy a kiskacsákkal meg csabicsibével játszanak, a hortenziákon, az örökké félkész lépcső tetején a muskátlikkal és egy-két elnyúlt macskával, a marikanéniék kínosan pedáns udvara mögötti már-már giccsbehajlóan szép naplementén, elől a virágzó kaktuszokon, mindenen. és semmi jogom nincs erről írni, mert honnan tudnám, milyen az, bárcsak sosem kellene megtudnom, milyen az, de elképzelem és rémületesen igazi a félelmem és a fájdalmam, ha arra gondolok, milyen sok nap volt, amikor ilyen hozzám hasonló lökött félművelt tyúkok akik dolga igazból az lett volna , hogy mint én, elmélkedjenek csupán az ilyesfajta borzalmakról (mert másfajtában azért volt részem, tudjátok ti is) és ehelyett sírva-remegve szaladtak, amikor felvijjogott a sziréna (ezt sosem tudtam elképzelni, amikor kitör egy háború, minden településre egyszeriben csinálnak szirénát meg óvóhelyet, hogy van ez?) és bújtak be megalázottan egy cseppet sem biztonságos pincébe, megalázottan, mert bújniuk kell, mert mint a patkányok szaladtak, ha az életük veszélybe került, mert nem lehetett máshogyan... mit gondolhattak odalenn? biztosan kínjukban nevetgéltek a szomszéd lánnyal valami pletykán, összebújva, mert rettegtek, de könnyedén, hogy könnyebb legyen elviselni... kapaszkodj klisé következik: semmi nem kell annyira, mint a béke. nem lehet elképzelni, milyen háborúban élni és, mint a valahol európában.ban: pincékben bújni-remegni, túlélni, bármit is enni, tűztől félni, ébren lenni, estére fát beszerezni, egy tűznél megmelegedni, reggel tiszta inget venni... és itt jön a tipikus urbanizált, internettársadalom-tag, modern-nosztalgikus, mélyenszántó kliségyáros gondolat: meg sem tudjuk becsülni, bele sem gondolunk s sírunk, nyögünk napi apróságaink, ostoba álproblémák miatt.
tessék. wassalbertről.
meg még az is, hogy azért édes ez a hazafiság, egy kicsikét talán itt-ott tipikusan magyar, a "mi jók vagyunk, tökéletesek, csak a többi gaz, kutya az a hibás"-hozzáállás. remélem jön most vagy két komment a kuruc.hu-ról, hogy mekkora hazaáruló duma ez és biztos zsidó meg "komonista" vagyok. :-P:-P:-P
de azért persze imádtam. egy nap alatt felfaltam az egészet, imádom a "nem tudom letenni" érzést.


elég.
amúgy volt múltkor egy idióta álmom. hülye tudatalattim.
fesztiválon voltunk, vagy a jude-ék tószegi házában, és régi, boldog kapcsolatom volt egy fiúval. aki nem ezen a néven, de balázs volt. az arca balázs volt. hülye tudatalatti. olyan boldogok voltunk, gyönyörű, hajnalban a ház előtti hintaágyban összebújva aludtunk bele a világmegváltásba és a melegre, meg a kényelmetlen pozitúrától összetört tagjaink fájdalmára és a barátaink nevetgélésére ébredtünmk. együtt. jóvóna, mi. de nem balázzsal. nem is akarok tőle semmit, nem is érdekel és akkor az idióta tudatalattim ilyen álmokat kever itt az életembe...

hüle.

holnap megszerzem az édentől keletre-t, hogy adjak még egy kicsit a hangulatnak, ami amúgy alakul.

menni akarok a szoctanszékkel falukutatni.
meg blogtalira.
meg voltra (holnap indultok, mi, jómánektek, jószórakozást, mindenki legyen részeg napi tíz órában!kötelező.)
meg pestre.
meg most valami miatt jude-hoz tószegre lenne kedvem menni, talán az álom miatt. meg szolnokon szépek a fiúk:-P
egy fesztre azért illene elnézni idén, két éve nem voltam és azt hiszem talán ki is öregedtem, mégis most hogy szezonja van, hiányozni kezdett.
de a szoctanszékes tábort kijárom magamnak, okos szociológus leszek egy hétig - és emberek között, jíhá(pedig nem is, tudjuk ugye)

és várom minden barát meghívásást magához pár napra, jó pofátlanul, mert viszonozni úgyse tudom, de olyan kirobbannó, kitűnő társaság vagyok, igazán megéri...:-P
tényleg, marica is tök szeretett...

egyre beásom magam a teo nevű blogger életébe is, mert tetszik, és találtam még csudajókat. meg olvasás, meg házrendbeszedés, meg divattervezés a magam, kereszttervezés a pistabácsi és a pénztárcám örömére. és döglés, döglés, döglés, kukacok etetése.

jaigen. könnyelmű szívem lemosta dörzsivel a a faláról a bézét. jó alaposan. lehet hogy csak a zsótéres dolog miatt, vagy annyira fásult vagyok, hogy még plátóirajongani sincs idegzetetm?
(mert javítsatok ki ha tévednék, de ugye olyan kiváló és tökéletes barát és olyan toleráns ember nem létezik, hogyaszongya két férfi együtt lakik, dolgoznak is együtt, méghozzá húdejól, akropolisztakropolisztakropoliszt akarok, és csak az egyik meleg? és akkor a meleget nem zavarja, ha a lakás olykor idegen nők nyögéseitől hangos, és a heterot meg nem zavarja, ha ugyanaz a lakás néha inkább idegen férfihörgésektől zeng...?)jamerthogy igen, én ilyen kis műveletlen vagyok és nem tudtam hogy a zsótér homoszexuális, és gondoltam nahát, azért mert két pasi együtt lakik, nem biztos, hogy együtt is él... zsótér viszont állítólag köztudomású... nahurá


de mégcsak nem is érdekel.
csak színházat akarnék nézni. lehetőleg bárkaszínházat méghozzá. ha még lehetnek igények, akkor olyat amiben a zoli játszik/rendez.
esetlen, nagyon fogcsikorgatva egy padlás... jó. nem önkínoz, nincs évad, nicsenek ilyenkor csak elcseszett mjúzikelek.

amúgy szép a hajam. egyre megbarátkozom a színével. mert ilyen rézvöröset akartam mindig, csak az vele a baj, hogy csak frissen mosva látszik hogy milyen színű... és most friss és száll és szép. izmostestű, szőrösmellű, kedves férfiak kezesimogatására való. téllleg. ki lehet próbálni, cím: 4533... na ez azért nem... ímélben keress meg cicus, nyalom a hangodat:-P


lassan elég belőlem, ugye?
menjetek békével, olvassatok valami finomat.
én pölö nyaranta csak szépirodalmat (na jó, most kivétel, mert olvasok most pszichológiás könyvet: ForgácsAttila:Az evés lélektana-fergeteteges, meg nagyon trendi hávégés könyvet:Blogvilág-majd hozok belőle kivonatot... kis szakirodalom függőknek) és ha lehet, igazán jót, olyan húsbavágót, mint ez a wassalbert, vagy igazán könnyűt, pl tavalyelőtt nyáron csak rejtőt olvastam, vágom is a fél életművét... és imádom, jöhetnek nekem a sznob magasművészetes szövegükkel ezek a sótlan bölcsészek. rejtő istenkirály. vagy amit imádtam, kövezzetek meg: Apám beájulna! a film megalázóan szar, de a könyvön minden túlzás nélkül szó szerint a földön hemperegtem a vinnyogó röhögéstől. ember!!! ez kötelező. holnap el is kérem csillától, kell a jókedv. tényleg beszarás a könyv, olvassa el mindenki, aki köbö kétszáz oldalnyi tökéletes poénözönre vágyik. vagy olvassatok szociográfiákat, továbbra is ezt mondom. tódor jános: aluljárók népe, szabóervinben megvan, kötelező. nekem tódor a szakmai példaképem vala, úgy akarok írni pont, mint ő (hoppla, beír gúgölbe ezt a nagyszerű nevet és csomó írása fenn van aneten, jippi!!!!!!!!!!!!! két évad a bahamákon börtönről, mint kutatásunk indikátora a legjobb, de van egyéb is...ja mert ez nincs meg vagy legalábbis én nem találtam, de könyvtárban megvan.)
na kis könyvajánló nagy könyvajánlóra sikeredett, csak mirella kedvéért, szellemi táplállak, szentem, a meló után kis pihenés gyanánt...

persze a nem-mirellákat is szeretem, és mától látom a statisztikát is, úgyhogy lebuktatok
és üdv mindenkinek, egyetek dinnyét hidegen, jó sokat és mohón, hogy a nyakadra csurranjon a leve és jóéjszakát...