szégyellős exhibicionista

lopok kis időt, hogy elmondjam, élek,
rohanok csak s semmire nincs időm
de újra itt leszek lassacskán tényleg


rengeteget melózok, de lassan lenyugszik itt a sok kedély, aztán írok rendszeresen ismét, addig meg remélj
(már egyetem, pest, meló, és versben járó agy)

de
2007. szeptember 7.

Már ősz van, a nyár azonban még nem ért véget. A nyár vége majd a vasárnap, a költözés lesz. Nem félek már, mert miért is félnék, szokott helyre megyek, vár az épület, a város, várnak az emberek, helyem van ott. Mégis a "változás szele" - közhely kerülget, bennem van, piszkálgat innen-onnan.
Végre menni, tenni a dolgom (ööö, de mi is a dolgom?), alkotni, tenni, beleállni a szokott rutinba, hurrá, tök jó, mégis előre unom, félek, várom, szorongok, kapkodok ide-oda, semmihez hozzáfogni kedvem nincs, egyszerre csinálnék több dolgot, jó, hogy újra barátok közt leszek, de előre utálom az alkalmazkodást hozzájuk, tudom, hogy jó lesz, de ha mégsem?
Aztán festenék is, de bűntudatom van, ha nem a Fontos Dolgokkal foglalkozom. Tele a fejem új ötletekkel, de félek, (sejtem, biztos vagyok benne) hogy nem jut majd idő rájuk, az egyetem, a srácok, a tdk, a Bárka miatt.
A Bárka is. Nagyon szeretném, Isten látja lelkem, mennyire. Félek, milyen lesz, félek, nem kellek, nagyon akarom, nem tudom, hogyan kellene tennem érte, hogy benn maradjak a hat-hét emberben, kell az öröm, hogy ott dolgozom, és kell a pénz is. (Csak halkan meri suttogni valaki idebenn, hogy és akkor mi lesz, ha ezzel elveszti a varázsát a hely...)
Meg hogy mi is vagyok, hogy is legyen, kell-e egyáltalán választanom: "tudós-ember" vagy "művész-ember" vagyok, legyek? Összeegyeztethető-e, ha mindkettőre vágyom?
Jaj, sóhajtok, nehéz.
Meg az anyagi helyzetem is aggaszt, meg a lehetőség, hogy némi kockázattal változtassak rajta. (Persze tudom, hogy egy beszégetés újra meggyőz majd.)
S csak sóhaj újra.


2007. szeptember 9.
Hát elindultunk aztán. Nem hagy írni, úgy döcög, visz a vonat vissza.
Nagyapám jön velem, cipeli a kócerájom, logisztikai menedzser-asszisztens. Néha bejelenti hol járunk, vagy szól pár szót.
Fura volt reggel, izgultam, gyomoridegem volt, szorongtam, mint ahogy tavaly ilyenkor, az első Pesten töltött hetem után, szorongtam, de már pánikszerűen, rettegtem visszajönni, az ismeretelen város, az emberek, az otthoniak beszaratásai miatt. Már régiként vár minden, szoba lefoglalva, egy szobatárs biztos, ez már jó. Mégis az újdonság varázsa-ijesztése...




aztán ma, szeptember 12.
beköltöztem, jó volt a sok régi arc újra, a sok mosoly, az újak-majd meglátjuk.
sok a reggel8as óra, de nem gáz. beszédtechnika, konfliktusmenedzsment, művelődéstörténet, vizuális kommunikáció jók. l-nél meg bevágódva sanszos a szociofilm jójegy, meg klassz is lesz, művelődünk. végre támpontok, remény, jó lesz ez. fura hangulat, olyan semmi-se-különleges.

hétfőn próbameló Bárkában. szerettem. két hét és kiderül. akkor leszek huszonegy. sok igazi mosoly volt, meg talán szimpátia, egyszerű, természetes vagyok, mint aki az otthoni rutinban mozog, félhomály, a csendbe-hangzó-bentről-jövők. ahogy Ő egész közel jön, nem fél az ismeretlen intim zónáktól, észre sem veszi, természetes, a bőre színe, a hosszú borostaszálak, az apró szép szeme, a figyelem, a feszültség, amit áraszt. a levegője, amit kilélegez, az illata, a hangja. a belső összerándulás. ahogy magáz. nem engem. a semmibe simulás. itt sem vagyok, én itt sem vagyok, csak a mosolyom. utána még kicsit. a benne-vagyok-érzés. mellete menni el. utánanézni soká. sütitenni a sikamlós szövegű szakikkal. még. akarok.











más. nagyon más. fontos. felcseszett.
nagyon durván a faszom szalad tele a tékarosok leszarozásával. tényleg. már a dühig. ma csinicsabit a reggeli buszon majdnem elkaptam a metroszexuális frizurájánál fogva és vertem bele a fejét az ablaküvegbe. faszom, bazmeg, kurvaélet. én nem akarok közgazdász lenni, hanem kommunikációs szakember akarok lenni, azért jöttem kommunikáció szakra az ország kibebkúrt legjobb egyetemére. te meg, hogy vesszél meg, csököttagyúkám (mindenki, aki baszogtat minket), azért mentél közgázos szakra mert azt akarod csinálni, ugyanazon a szétb... intézményben, igen az ország vezető egyetemén, a világért sem tanulnál egy kis szemiotikát, én meg a viléágért sem tanulnék számvitelt.
(amúgy meg, te a sok matektól meg gazdaságtól csak okos lehetsz, az is csak ha csinálod rendesen, művelt nem.ja és én áélvezem azokat a lebutított ostobatékaros órákat, míg te senyvedsz, mert alaphülye vagy az egészhez.)
ezügyben ez az utolsó miheztatrásvégetti szófosásom. :-)

sose csesztem még fel ezen magam, de most giganagyon


most meg abbahagyom az élvezetes blogolást és takarodok okoslánykodni, és írom a szocinterjúkat meg a terepmunkanaplót. ja. a tábor jó volt, majd írok ról, mondjuk fellököm a rövidített terepmunkanaplót

pápá
kicsitmegintújrawhitegloves