HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

visszamenő leg

körúti kis vörös 2007.09.28. 18:12

izé, fura lesz begépelni az egy héttel ezelőtti lejegyzetteket,teljesen más ez a mostani lét-lélekállapot. másmilyen se, mert semmilyen. olyan féligseélős. ha jóban lennék a cimkézéssel, őszi depressziónak nevezném, így persze nem. reggel még mindig rendben vagyok, ha sikerül - és sikerül - rávennem magam az ágybólkimászásra. gyönyörűek az őszi reggelek, itt is pesten. tejes levegők, fura fény(hiányo)k. Aztán egyetem, és hirtelen nem lelem a helyem a rendszerben. Nincs mit mondanom magamról, magamnak, róla, neki, rólad,neked, és a többi névmásoknak. Nincs bennem kedv a tettre, a nemtettre sem, meg a nemlevésre sem. Közben utálom a félrecsúszott, nemannakszánt szavakat, csak utólag veszem észre mindig, ha agresszív vagyok. Meg bántok, megbántok, sajnálom. Hol lehetek? Használhatatlan vagyok és unalmas. Nyomott. Vagyis inkább nyomasztott. Nyomaszt a prózai pénzhiányom, az, hogy akkor mi is van a Bárkával, mert nagyon kéne a meló, nem csak, sőt, főleg nem a pénzért, (''...nem az üdvösségért vagy a bűnért, az életért...")nyomaszt, hogy bele merjek-e vágni a bizonytalan-rizikós-de-nagyon-jó-lehetőségbe. Hogy mi van, ha elbaszom.Nyomaszt, hogy szégyellem Manót felhívni,egész nyáron nem hívtam, mindig a levelet terveztem, de nem készül, és ilyen undorító hátsókapus megoldást választok végül, hisz tudom,olvasol, kedves. Sajnálom. A Baba is mindjárt jön, ugye? Remélem jól vagy, összeszedem magam. Hívlak.
Nyomaszt anyukám, oké, ma hívott, újra van munkája, de ha arra gondolok, az elmúlt hónapban vajon hányszor kért kölcsön, hogy nekem legyen, valami szelvényestesűnek érzem magam, az undorítóbb fajtából,mert végülis spórolhatnék. Ha zsanettnek sikerül a reggeli:zsemle,ebéd:zsemle,vacsi:zsemle variáció, akkor én is kipróbálhatnám. De remélem ez rendejön. Örömhír, így mondta édesanya ma a telefonba, örömhír, dolgozni fog. (jamerhogy hétvégén mondta, hogy az álláskeresési segélyaz kéremszépen huszonhatezer forint, másnak a napi kajapénze egy hónapra, faszami. itt eszembe jut a Blogvilág meghatározása a felső középosztálybeli, jólszituált blabla átlagbloggerről.)
Aztán nyomaszt, hogy nyomasztom magammal mirellát is, pedig nem akarom. Vagy tudja faszom, épp a héten önelemeztük-konfliktusmenedzseltük kettőnket-magunkat, hogy akkor mi azért, hogy szeretjük egymást, még utáljuk is egymást. Érthető, ugye. Egymás és a magunk kontójára vagyunk dögök, ribancok, rosszak. Kedves tekintetre méltatlan szándékolt gonoszság jön, vagy fájó hűvösség. Így játsszuk játszmáinkat, ugyanakkor valószínűleg továbbra is átutaznám neki az országot, ha kérné és fordítva.
Ja még az is nyomaszt, hogy szarul nézek ki. Újra fogynom kéne, de a diétás étrend drága. Így meg csak rondulok.

Persze voltak a héten pozitívumok is, csak épp nem hatottak meg (csak tegnap este a francescoban a pincérfiú utószülinapi sütije égő gyertyával, akkor majdnem bőgtem.)
Nagyon kedves volt több tanárunk is velem ismét, de meglepően. Pogányági, akitől a fél egyetem retteg, maga ajánlotta fel asegítségét, érdeklődött meg tök belelkesült a tdk-témáinkra, naja, mertkibaszottjók. Ha isten is megsegít, ezzel bevonulok a rocktörténetírásba, az tuti. Mirella meg csak egy procc kis békenóbelre gyűjt. Tékitízi.
Apropó ízi, kettő pontban.
Apropó1: ízi, ezt a szót az erőst metroszexuális-egosta-nyálas-cica-selyemfiú tánctanárom - akinek az órái mellesleg a heti endorfinadagom egyetlen hiteles forrásai - a következő kontextusban használja: ízilazán. natessék.
Apropó2: Ízi, vagyis easy, ángliusul. Ma sikerélmény kicsiben-visszafogottban. Valami v.i.p. ember a junájtidnésönztől, jelesül kérlek Kandeh Yamkella (itt megtudod ki is ő pontosan) aki amúgy afrikai (ja igen ezt is a héten tanultam, a négerekre nem mondjuk, hogy néger, meraz pejoratív, a nagybüdöslófaszt pejoratív, akkor az, ha azzá teszed,olyan ez is mint a cigány szó, ugye mirella?)becsattogott az ötöshatos előadóba az újépületben, egy delegációnyi különféle származású, bőrszínű, doktorifokozatú arccal, aztán az _öltönyös_ zsinka közölte, hogy akkor az újkoriegyetemestöri óra helyett inkább ez a figura tartana nekünk előadást az enszről, _ángolul_. Ez nem kunszt, csak nekem,aki antiértelmiségi módon igen lepusztultan beszél-ért csak angolul. Merhogyugye nem erre hegyezték kiéppen a szobrászképzést(+már akkor is csórók voltunk, nem tellett nyelvsulira) A sikerélmény az volt épp, hogy mindezek ellenére értettem hk, hogy mit mond a szentem azzal a hithűmuszlim szájával. (Eszemaszivét, azért biztos örült a befigyelő dekoltázsainknak ott az első sorban...meg ezek a sötéetbőrű faszik, mindegy, cigány,olasz, vagy néger, buknak a hozzámhasonló alakú nőkre.) Figura amúgy példamutatóan elegáns volt (ez azért fontos mert nem jellemző az amúgy zseniális egyetemitanaraink körében ez a szerintem igenis fontos körülmény), kitűnően szabott öltöny, pontjó nadrág (pedig aki öltönynadrágból ennyit kihoz,az vsz stílustanácsadó) és mirella szerint zafírköves mandzsettagomb, szerintem csak t ö k é l et e s mandzsettakilógás a zakó alól. Naígykelleztcsinálni. Ja, amúgy okos is volt és kedves, nemcsak elegáns.

Apropó stílus meg elegancia. Becker - akiről a mindjártbegépelem múltheti bejegyzésemben bővebben lesz szó - zabálta a közhasznús ötletet. Ja meg ipartvégzettnek nézett. Szeressük. Nagyonnagyon, mondjuk az az ember akivel hibátlanul tudnék együtt dolgozni.

Na itt legyen is vége a rövidbevezetőnekszánt résznek. (mindegyis, a fásult-frusztáltságom úgyis megírtam volna, max később)


Mindegy,most csak ilyen szürkekesztyű inkább, ami vagyok, mondjuk az, ami a vérpad alatti pocsolyából figyelte bicskamaxi kivégzését

jöjjön a múltheti:
2007. IX. 21.
REGGEL.
Becker. Nem, mondjuk inkább így: Becker!
Ez a tanártípus ismeretlen előttem,mert az eddigiejk - zsl, kf, trautmann - "csupán" lenyűgöztek esetleg, hallgattam volna órákig, de Becker más. Bekapcsolja az agyam, aktivál és olyan asszociációkat indít be, hogymeglepődöm magamon, sziporka. Valahogy felkaparja az összes passzív tudásomatmeg kreativitásomat. Konspirál az agyam, olyan fényesen látom az összefüggéseket, mintha skyrose-zal lenne meglőve. A szövege meg simply great. Ilyeneket lök, hogy "korengedményes szenilis vagyok"... meg hogy "Friderikus Sándor nárcisztikus görcsrohamot kap". Meg azt is mondta, hogy jókat mondok. (Azóta azt is mondta, hogy mi biciklivel vagyunk azon az úton, ahol a többiek gyalog...)

DÉLELŐTT.
BVOP. Legyen elég annyi, hogy itt figyel a táskámban egy - kérem szépen - KUTATÁSI ENGEDÉLY. Névre szóéó, nagyon hivatalos, nagyon komoly.
MTA. Odaértünk. Nem volt könnyű, meghalt alattunk egy kettes vili... Lengyel, mint érettségiző diák, csak okosabb. Amúgy az akadémikusok bunkók. A héttagú bizottság elnöke az asztal alá aludta magát, egy folyton kijárkált, kettő végig fennhangon pofázott, kettő meg azt se tudta, merre csörömpöljön/ásítozzon. Legalább két kávét és öt üccsit toltak be a max másfél óra alatt. Persze a közönség se volt jobb. Futónak más járna egy tekintélyes seggberúgás, volt pofája felhasználni mirella fotóit, most meg az enyémekre pályázik, de fityiszt. Meg rendkívül fontos volt a védés közepén előcsörömpölni a zizegős genothermjből az európai körutas maréknyi repjegyét. Nem leszek MTA tag. De a Gyáni számát/e-mailjét kibulizom Lengyuritól tuti.

ZSINKA.
Nem voltunk kellően receptívek rá. Kivétel a vizuális környezetszennyezésnek minősülő outfit. Ollllllyan minősíthetetlenül pocsékul volt öltözve hogy az rémületes. Olyan kibolyhosodott, kinyúlt, porszínű pulcsi, mint egy harmadosztályú endékás magándetektívnek, +sötéttürkizkék (sic!) póló nyaka ficcent ki alóla. A már eddig is problematikus képet a maximumra tolta végül a farmer. Tudod, az a százéves, amelyik olyan vastag, hogy meggyullad rajta a gyufa, abban a rettenetescsúf randaságos kékben ami ennek a típusnak sajátja, ráadásul nagy volt rá, és még ezt is a tipikus apucivonalon hordta, kidomborodó has alatt hogy még szarabb legyen. Gondolatban terveztem is rá egy komplett ZSLCollectiont. (apropó kolleksön, ő szólt be mirella angoljára, amikor olyan echte pannonangolt beszél, hogy az gyönyörű...)Valamint le/át/fel lett öltöztetve képzeletben általunk.

TOKAJ IC.
A kajakocsis faszikám egy bohócdoktor behappy-kampányt folytat, jegyzeteltem a szövegét: 'Látom, szépen megteltünk, örülök, mosolyogjunk kicsit! Na, kérem akövetkezőt, rendel a doktorbácsi, téllegmá' mosolyog kicsit, ezaz,jó. Igen, borravaló amit teccik gondolni, mindenki mosolyogjon kicsit, nem lehet rosszekdvűen hazautazni.' Itatja a népet, mint atom, ilyen forgalmat még nem láttam vonatos kajakocsis kezén átmozogni. Minden pohár kávéhoz közli, ki dedikálta az adott poharat, imén ZámbóJimmy, most Tina Turner, majd Győzike.

HÉTFŐ REGGEL. TOKAJ IC.
Bohócdoktor büfékocsisbácsi újra itt. "Sítalpat, haszkikutyát! Ezerhatszáz. Forint, krajcár, euró? Remélem nem akarnak leszállni Miskolcon, muszáj, mit muszáj, idehívtam a tanárokat, itt vizsgáztatnak, Füzesabonyig meglesz minden... mosolyogjunk kicsit!"

Impressions:
vízbe vegyült tejszínes a levegő. kivéve a sárgára száradt kukoricaföldek felett, ott már szérkergette a nap a ködöt. Hideg párák csapódtak le a kiszáradt napraforgófejekre, az akác leveleire, a szánánakvaló fűre.
ATisza tükörsima. Itt-ott súrló napfények úsznak a tetejére.




Eddig a múlthetiek.
Jóéjt.
GreyGloves

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr184340406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mirella 2007.09.28. 18:12:00

könnyesre. Zsinkán. amúgy meg ne hisztizzél, én is tudom, hogy oda meg vissza bárhonnan az országból. csak utálom a tehetetlenséget, aztán ez néha kiütközik. helyenként kezdem úgy érezni magam, mint anno a színkörök összetartása kapcsán, jelesül: majd a mirella összehozza, megszervezi, összetartja. szóval előzetes negatív tapasztalat, mint a kutya lábába vezetett elektromosság. de úgyis mi vagyunk a lítium-lédik!
süti beállítások módosítása