s most, hogy elolvastam napi blogadagom, megtudtam, hogy ma sem kaptam e-mailt senkitől, iwiwen sem kerestek, begurion eddigi életét lassan megismertem, szóval, most, végül felmegyek, gyógyszer és takaró és ima, hogy kevésbészarul legyek és takaró alá teszem magam, mert mindenem fáj és hányingerem is van és lázas is leszek azt hiszem.
változás van a levegőben, de szabad ezt?
lehe, hogy tényleg nem kellene. jogos, mert nem biztos, hogy bele kellene ugranom olyasmibe, amivel nem tudok lekileg azonosulni, és átmeneti megoldásnak szánom, valami közvetésnek a jelen és a Jövő között.

moszat jön valamikor és hoz főznivalót, de ijesztően szarul vagyok.
anyukámat akarom (felhívott ma, kaptam egy nadrágot.) és hogy égjen a tűz a szobában és vasárnapiebédet és az otthoni =vastag takarót ehelyett a szar szintetikus vacak helyett. meg szabólőrincverseket olvasni abból a könyvből, ami a bátyám gyerekkori avantgarde alkotásaival van telve.