szégyellős exhibicionista

nem egyszerű dolog kezelni, ha egészséges családba csöppensz.
ahol kölcsönös szeretet, megértés, tisztelet, egyívásúság, harmónia van.

(nálunk otthon semmi gond, csak éppen teljesen különböző emberek vagyunk mi mind. ez erősen korlátozza a kommunikációt. sokszor nincs miről beszélnünk egymásnak.)

hercinél.
régen megfogalmaztam már magamnak, hogy őt azért lehet ennyire szeretni, mert teljesen önazonos. semmi megjátszás, semmi póz. persze mostmár tökéletesen érthető, miért. azért, mert így kellen élnie minden embernek. hihetetlen, kezelhetetlen valóság az övék. hatalmas ház, udvar, apa, anya szeretik egymást, tisztes munkájukkal épp annyit keresnek, hogy gond nélkül élhetnek egyszerűen, a pénztelenség lélekölése és az újgazdagok érzéketlensége nélkül. három gyermek, egymáshoz hasonlóak, mind kedvessé, jóvá nevelve - vagy így születtek?

ahogy betipeg a kilencvenötéves nagyi, bemutatkozik, leül a vacsorához és herci a legtermészetesebb módon keresi neki az épp kedvére valót, eléteszi, megsózza. ahogy a rendje van. nagyapa is érkezik, és ugyanez a puha kedvesség öleli körül ezt a kis kört.
mi ülünk ketten mirellával, a meghatottság könnyeit vagy sikerül visszatartani, vagy nem, bután nézünk magunk elé, önző gondolatok a fejben, hogy de jó ez, hogy létezik, de nekem miért nincs?

persze, nekem szavam nem lehet, mirella otthoni pszichoterrorizálása mellett. végtelen szeretben nőttem fel. mégis, elképzelhetetlen az otthonnak ez a mentsvár-jellege. emlékszem gyerekkoromban, mikor nem értettem, miért sír anyuka. és a titok is túl sok. és senkivel nem tartjuk a kapcsolatot. és ott ül legsúlyosabb teherként mindannyiunk vállán a feldolgozhatatlan etus-történet.

ej-ej.
már ez így marad. de ha csak abban az istenem segítene, hogy egy tíz-tizenöt év múlva nekem is legyen egy ilyenem. kicsit kisebb lesz, meg lehet, hogy savanyúbb is, de az enyém. ugye?

csak herci mondhatta ki olyan magától értetődően és szégyentelenül, hogy a legszebb, amit valaha látott, az anikó, a kedvese. egyszerű kérdésre egyszerű válasz.





valami, ami ünneppé tette a tegnapot.
L.