a héten két komolyabb atrocitás ért a vendéglátóiparban.
hétfőn közölte velem a láthatóan a végtelenül sötét kategóriába tartozó pincér a puskinban (vissza régikedvenc fogatlan-de-jófenekű-jóízláésű pincérünket, tádét!) hogy ő nem tudja, finom-e az almás-áfonyás tea, mert ő nem szeretei a teát, ti. h ü l y e s é g n e k tartja.
értsd: implicite le lettem hülyézve.
tegnap, víg café, amúgy végtelen pocsék hely, túl közel az icipici asztalok, közepükből egy akkora lámpaernyő áll ki hogy randin véletlen se tudj a partner szemébe nézni, a füstszag dohányosként (mármint mirella, én nem) is ütős. kértem egy forró csokit - tea-komlexusom lett - amit minden tisztes helyen jó háromdecis, magas, talpas, haragalakú echte forrócsokis/jegeskávés kehelyben hoznak ki és megáll benne a kanál, azt itt egy kávéscsészében kaptam meg, lötyögött, híg volt, oké, voltak benne mogyoródarabok (persze ha allergiás lennék rá, he?).
értsd: luxuscikknek minősülő kelyhes-tejszínhabos-sűrű forró csokoládé helyett kaptam egy csésze prosztó kakaót.
basszák meg.
(más: nem volt jó ötlet felidézni lakit, azóta homonostalgicusozok)
wg
vendéglátó
2007.10.31. 13:01
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr714340440
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.