szégyellős exhibicionista

sokat.
jutsz eszembe.
szép vagy.
álcázod magad. nem ez vagy.
tulajdonképp végtelen felsőbbrendűséggel az gondolom, nem érsz annyit, hogy engem. de tanítanálak. hülyeséget beszélsz, befognám a szád.
meg szép vagy. elfogadak. elfogadsz.
kimondtalak. nem volt könnyű de így tiszta már. és tényszerű. de csak szerű.
jó ha ott vagy ahol én. hercis valami. legyen az.
mennyi bonyolultság és tapasztalat és pózok nélküli harmónia van bennem hozzád képest. idegen érzés. hogy azt hiszem én nyújtanám a többet abban a teoretikus fogalomban, a "mi"-ben. nem napként tornyosulva felém uralkodnál rajtam.
nézlek, tetszel. de kimondott szavakban nyilvánvalóan benne: soha. persze tetszene a gonosz játék: elérni: mégis... és persze nem érzem méltónak önmagamhoz, így nem próbálom meg.
miért is fordul meg egyetlen gondolat is a fejemben (szívemben?) rólad, ha tudom, hogy nem az engem megérteni, megérezni, értékelni képes _férfi_ vagy. ó dehogyis vagy te férfi. szép csak.
én meg nem.
sokszor csak úgy vágyom megérinteni téged. mikor már nagyon kell, megteszem - bután. mert nem vállalom a kezem idegeiben bújkáló markolást - így lesz légszerű suhanássá. kívülről csak suta esetlenség. belül: elfojtás.

eddig tartott, míg tömören megfogalmaztam: középszerűségedben is érdekelsz.

(ha mirella lennék, ez lenne az egyetlen leírt mondatom. még nem vagyok ezen a szinten sajnos.)

az egész nem ilyen drámai amúgy csak tökéletesen középre talált a mondat: ne gondolj a fehér elefántra. naná hogy gondolok.
b. t. m.*






amúgy mai hatékonysági ráta: magas. attribútum: új csizma és szemészeti szakvizsgálat: másféllel romlottam, plusz jobb cilinder és hasonló izgalmak.
holnap gyerekeim. két éve láttam őket. imádom.







amúgy pá

* (basszad te meg)