szégyellős exhibicionista

balázszoli drága, gyógyulj meg tényleg. nem lehet az embereknek ez a találkozása a bárka színházzal!

ilyen nagyképű, minden színészi alázat nélküli játékot még esküszöm nem láttam.
alföldi robi mint igazgató, mint sztár, mint szexszimbólum. kár hogy ez a koldusopera voltés bizonyos mack knife-ot kellett volna eljátszani.
semmi játék, a szöveg is épphogy megvolt, ez robika volt félelegánsan, nem maxi.
sütkérezett önmaga fényében és a kirúgástól jogosan félő színészei csontigbenyalásában.

a nézők ostobábbja meg kajálta. elvégre ez Ő.
füttyögés és hatszoros visszataps. a semmiért.
és a drámai részt gyönyörűen kizárta a nyílt színen való behevederezés.
mivan cica, féltetted a szép kis tested (egyébként erősen satnyul, gyúrni kéne vagy csak dolgozni)
féltél hogy a kedves párod megharagszik ha tisztességesen hozzányúlsz az ismét zseniális varjú olgihoz? ilyen tesséklássék megkívánást...

ehh.
ekkora szart.
zolit akarom.
meg végre egy kibekúrt katarzist.

zoli úgy játszotta ezt a szerepet hogy nő és férfi egyaránt belezúgottmegkívántaimádta.
szirénázva mentünk a klinikákig a gyönyörtől és a katarzistól és napokra el voltunk látva áramlatélménnyel.
most csak egy rendőr szirénázott el mellettünk, randija lehetett,mi8 meg káromkodva szidtuk ezt a kovácsákosiánus munkamorált.
tudod, liliom analógia:
te mostmár csak rendezzél, róbert...