szégyellős exhibicionista

volt ma reklámzaba
jó volt
megrohantak az emlékek a kongresszusinál ahol talán utoljára voltunk barátként lakival és lacussal koncertezni és ahol a bonsnzs régi tagjaival és menedzserével találkoztunk. viccesen bagatell most, kimondva akkor is az volt, de rengeteget jelentett akkor. akinek voltak klasszikus tinédzserkori bálványai, érti ezt. pár szót beszéltünk aztán a fénykép elkészült s aztán elmentek és én a sokktól és a gyönyörűségtől bőgve roskadtam le egy alacsony korlátra s aztán manó karjaiba (drága drága hiányzol és ég a pofám hogy olyan rég beszéltünk, ma nem tudtalak elérni mobilon) és motyogtam még órákig 'nem hiszem el'
nem személyiségükben nrajongtam ezekért a fiúkért nem is tehettem volna mivel pajzán süldő gyermekkorban az ember ritkán jár bonanza koncertre
így torzul utólagosan éltem meg mindig
a tehetetlen szeretettel, hogy már nem lehettem benne
milyen egyszerű érzések voltak ezek

és ma ott jártunk
mirella hogyan is érthetné
amikor én legboldogabb éveim éltem belőle épp a szart hajtották ki szervezeti és személyes szinten
nem is forszíroztam
csak eszembe jutott

jó volt a műsor és a hangulat
szívesen csinálnék ilyet én is
szatyornyi szóróanyaggal jöttem haza

csak valamikor az este folyamán rámtört valami ürességérzés
hogy a nagy vagányásg megb karrier- és élmény- és személyiségépítésben amúgy hol is vagyok én?
és hol vannak a dolgok amiket természetesnek kellene vennem és az érzések állapotok amiket ismernek kellene tapasztalatból?
minden költőiséget lebontva itt főleg a szerelemre gondolok avagy nincs mese, pasi kéne hamar. rögtön óvást nyújtok be persze, nem pasi, hanem ilyen nagy szavak, mint pl társ. mert mint tudjuk, ágybabújni épp mindig mindenkinek volna kivel.

(egész éjjel olinkluzivet olvastam, na pl ő is igazolja eme tézisem. dugni -pardon - mindig van kivel, csak épp nekem nem fér bele. ettől függetlenül nemcsak elfogadom pl olinkluzivet de még csodálom is valamelyest, ezt én így nem tudnám csinálni viszont példátlanul érdekel. ez az ismerjük meg a létezés minél több dimenzióját című project. a nem feketefehérek a dolgok project. neki is szegényemnek a valamely szempontból irigylésre méltó életén túl kijutott szépen a borzalomból. ijedek is 'mindenkinek van valami súlyos fájdalom a múltjában?' és meg is nyugtat, nem vagyok zombi. teljesen. de eltértem a tárgytól. sosem szoktam pedig.:))


annyira vágyom néha valami állandó puhaságra köröttem.
írtam tegnap éjjel valamit a vágyról de most semmi kedvem feltenni, majd.
viszont eszembe jutott ez a vers, kéjverseny hánaná hogy ákos és akkor most olinkluzivnak ajánlva (bár nem hisezm hogy olvas)tessék

hatalmas puszta átloholt idő
a kéj elé futottál
az meg téged űzött
ezernyi évszázad csontfelhőin át

ideje észrevedd
a kéj téged nem szeret
a kéj csak a faj szava
mert a faj sokasodni vágy

unt szaván ülsz a megkövült bölcsnek
így kutatod nyomát
miatta teszed tűvé bordélyok szénakazalát
az égboltról téped és érte fecsérled csillagok aranyát

ideje észrevedd
a kéj téged nem szeret
a kéj csak a faj szava
mert a faj sokasodni vágy



le is fekszem
holnap meló van
gudnájt