szégyellős exhibicionista

végre aludtam.
és rossz szokásom reggelente ha van időm, álmodozni.

jaj
zoli kellett nekem téged újra látni, hát nem lehet ezt kibírni.







milyen kedves lenne reggel a szőrmók gyűrött fejecskéd látására nyitni ki a szemem. matatni rágóért, vagy baszni rá, kit érdekelne a reggeli gyilkos szájszag. bedorombolni a mellizmodba, szimatolni babásan és addig fészkelődni a kobakommal, míg nem zsibbad a bőröm. vagy meghatottan nézni ha én már fennvagyok, ahogy tátott szájjal, elnyúlt fejjel alszol. megharapgálni a lapockádon a fókazsírt. reggeli pokrócságodra cicamicás kényeskedéssel reagálni, csakazértis nem megbántódni. folyton elkésni, mert nem hagysz nyugodtan öltözni. meg kómás mosollyal tűrni ahogy kinevetsz mikor hullafáradtan pancser vagyok.

de nem tudok egy olyan helyzetet amitől eljuthatnánk idáig.

neked, ha észrevennéd, márpedig észrevennéd, ijesztő lenne, ahogy odavagyok érted.

pedig egyetlen vadhajtásod, éled, szálkád, tüskéd, szárnyad nem törném le, hogy nekem jobb legyen. semmiért egészen-nőalak.