yourcontour ritkán posztol de akkor olyat...
és a verseit szeretem
olvassad el amit ide beillesztek
a többit lent belinkelem
"Mikor nevetsz
Kopott párnák szakadt ciháján át
Tépett pehely-patak csobog
Arcomra, ciróka-lágy megannyi apró sok kezekkel
Simítva kócos gondok gyűrt ruháját
Mikor nevetsz
Parányi légbe'-fürge semmi-pókok
Nincs-fényszálból hoppla lágyan
Hálót szőnek nappalomnak, hogy éjből újra
Sugárfátyol, mosolyomtól kapjon bókot
Mikor nevetsz
Tapint sok apró-frissű zsenge fűszál
Gurgulázva hegy-le-útba
Csikland, óvva hasam, hátam, körbebújva
Átkarolva, völgybe várva, védve, őrt áll
Mikor nevetsz
Kőnyi könny sötéten sort vár
Vad folyamba törne színre
Nincs hovája, nincs miértje, nincs kinek-se...
Ennyim van csak..., nékedadnám"
"Méz-bézs kéz ölelsz simítva,
És mint óceán úgy fáj szemed.
Nem értünk semmit, egymást,magunk sem,magunkat.
Szeretlek.
Szeretsz.
Tátva-mély alagútba vesznek
nyakigláb hópihék kezeden.
Homokba barnult képek
maradtak hogy maradjanak,
tudjam hogy voltak,
távol
máshogyan teleken.
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?
Izmos estéből, élünk izzadt hajnalt,
hajnalból delet, estét megint.
És magunkat rakjuk csak lég-téglákból fel.
Érted. És értem.
Nem is kell szólnunk
Szeretek.
Szeretsz.
Rongy ruhák fakult-rőtt szinei szavaid
szagosra szőve, benn fejemben.
Velem itt mind, s ez fontos talán,
hisz magaddal vittél,
hogy ott se voltam.
Csend,
és hangod újra teremtem.
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?
Sötét-mázolt vaskorlát, vérzik a fal,
magányba hal kis szoba.
Egy hamutartóban csikkek,
lehet, még én nyomtam oda.
És nem tudom,
nem érzem.
Megőrjít.
Nem múlik soha.
Magátol mérgült síró véredények,
mik hordozzák azt ki ő.
De félálmomban, csak gyerek még,
a barátom, és nem más soha.
S a csend visz el,
- csak nem tudom -,
téged vagy engem tova?
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?
És itt vagy te végül, kiváncsin arra,
lesz-e a végén versszakod.
Kivel a fenn s a lenn mi rajzol,
csak mának éljünk holnapot.
Szeretsz s szeretlek lesz-e benne?
Versben keresned,
egyre kell-e?
Merre?
Én melyik rímedben keressem magam?
Izzadtan hajolva, elveszve benned,
hogy rímeket találjak csak
újra, haszontalan…
Üldözni téged,
engem,
magunkban.
Tudsz szebbet?
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?"
forrás: itt
