szégyellős exhibicionista

leírni nem lehet azt az elemi semmit ami ural.
egy gondolat, egy érzés, egy szó nem fogalmazódik meg bennem. mirellát kikészítem, kérdés: mibaj, válasz:semmi. és tényleg semmi. nincs mondandóm. nincs gondolatom. tervem. akaratom. emlékem. vágyam. (najó az akad, de jó mélyen) mesterségesen eszembe juttatok egy szeretett pillanatot, de nem ül mosoly tőle az arcomra. kódorgok, amerre sodornak.
nem tudok hasonlatot az ürességre, ami van.
talán a pörgés, a feldatok hiánya, a még-be-nem-állt rutin, a köd miatt?
passz.

nagyon furcsa érzés, ha nincs érzés.
gyakorlatilag agyhalott, vagy kómás, vagy ami öntudatlant csak akarsz. máskor tágra nyílt szemem is félig leesve néz, de semmit céllal, csak mert becsukva nem tudnék menni.
hol a lola?
akarom vissza. idegesítő egy luvnya, de nélküle még unalmasabb.
izé, ja, kedden színházba megyek. de e pillanatban ez sem vált ki belőlem semmilyen reakciót. de összeszedem magam. eskü. most lefekszem.