szégyellős exhibicionista

még szeretném csak. még. az ajkak még nem játszanak.

minden felidézésedre összerándulok-felizgulok, mégis tökéletesen evidens, hogy hozzádérek, hozzámérsz, pillanatnyi gondolkodási idő nélkül csókolsz a hajamba, ölelsz át, tétovázás nélkül simítom végig zseniális kobakod, vonalazom körül csípőd ujjaimmal.

elfelejtek beleborzongni, hogy ott vagyok veled.
hogy közelebb vagy, mint valaha, és a régi hiedelem, hogy nem mernélek megérintni, kérdés nélkül, udvariasan félreáll természetességed elől, helye nincs e relációban, mert összekapcsolódnunk muszáj. ismeretlen szeretet rezdül és erotika.

irigységem csendes, készül sorsára, mikor napi rutinja lészel.

lehet, nem érzed, de hinni nehéz. port hintesz, vagy tényleg látlak majd, nem tudni, varázsló vagy, bármikor itt teremhetsz. szárnyaid próbálgasd csak.
kiszámíthatatlanná váltam, nem tudni, mikor csókollak meg hirtelen.










máskülönben a valóravált álmok természetéről annyit megtudtam hogy nyugalommal és feltétlen szeretettel van tele. úgy árad, hogy nem fér el benned és folyamatosan mosolyra húzott szádon fészkel -kibugyog. boldog vagyok nagyon.