tevékeny nap, meg is érdemlek így estére egy kis szokásos önmélyfúrást.
a hihetetlen csodákkal teli napok után ez a mai olyan üres volt, mint egy papírkosár az egyetemen, csak a kötelességtudás elméleti szellője fúj át áttört fémjén. nem volt ujjongni min. néhány áttetsző mosoly persze átfut minden rágondolatra és az akropolisz dallamai lebegnek bennem.
élő-elő-kép
megérzés-mérgezés
olyasmi bőr mint a sajátom: puhán tökéletlen - nyirkosan feszülő pergamen néhol és textúrája régi ismerős. nem szerepelne csipkeszirmos versekben a kedves tökéletes bársonybőréről. de igazi. szeretem ujjaimmal fésülni a hajad hátra, arcodból el, leplezetlen arcodba nézni - játékkal ütögetni le a sziklakemény szenvedély éleit - azért mégse venni olyan komolyan a szerelemben rejlő rémületnyi drámát. tőled tanulni tudnék. nyirkos, nyirkos az ujjad, ha simogat. valós érzés, ezoterikénem azt mondaná, ismerlek régebbről, egy másik életből, de ez szörnyen közhelyes. paradigma vagy, viszonyítási pont, zsinórmérték.
