szégyellős exhibicionista

Amúgy nyugodtak a napok és elnézést is, harmóniám idegesítő, oda nem illő lehet. Teszem a dolgom, ha kelni kell, kelek, ha feküdni kell, fekszek, nem dimenzionálom túl magam és másokat, ahhoz kicsit fáradt vagyok. Brainstormingos este után erőteljes kezek pörgettek a táncba hétfőn, hogy villanásnyi fordulatoknál a szemem az aberrált arcú, isteni testű vikingen futtassam át, csak úgy, az élvezetért, a vizuális fogdosás gátlástalan, kéjes kis érzéséért. Az energia megállíthatatlanul áramlott bennem-belőlem, boldog voltam és gondtalan és könnyed és szeretetteli. Rémületes szakmai dilettantizmus idegesített kedden, de csak amíg elviselnem volt muszáj, aztán a kisimult agyhullámaim lassan visszatértek, Zsuzsómmal adva az evés, a beszéd, az ön- és kapcsolatelemzés intellektuális, és a panaszkodás kispolgári gyönyöreinek. Hatalmi játszmákról nem veszek tudomást, nem vagyok hajlandó részt venni bennük. Mondom, amúgy nyugodtak a napok. Csak néha, pár óránként, szabálytalan időközönként leszek hirtelen feszült, kezd topogni lábam, tördelem kezem, sütöm le szemem, nem hagyok belenézni msát, kímélve őket az ijedelemtől, tanácstalanságtól: mitől gyűlt remegő könnycsomó a szemembe, baj van? Kisszámú jelentkezőknek üzenem, kik szerettek: semmi gáz. Csak az amúgy kedvesen körbelengő hangulat néha felfújja magát, mint a vihar és alattomos, pontosan kimódolt, sebészkés precizitású, kegyetlen hullámban teper le a hiány.

fifikás kis görcs, mint kiváltója, huncut, kéretlen, profi.