Ma vívódásaim innenső oldalán toporgok.
Dühöng-feszeng-zakatol valami bennem, nagy és negatív erő nem hagy egy percnyi csendet, egy pillanatnyi nyugalmat nekem.
Szólni nem tudok: ma csúnya vagyok, tehetségtelen, üres, céltalan és unalmas. Nincs mit mondanom, nincs mit tennem, ha volna is, se mondani, se tenni nem merem: jogtalan.
Nagy munka utáni üres órák, félek magamtól: milyen rossz vagyok...
Egy szó, egy érintés. Az kéne most. Vagy azt is leráznám magamról?
Az eső meg - brillíroz a dramaturg - egyre szitál. Vékony takaró alól kilógó kezem fázik, rejtett borzongások remegtetnek.
Aztán dideregve összekuporodom, hrabalból idézek félálomban, jobb mindenkinek, ha alszom. Ahhoz még értek.
A lemaradás? A céltalanság? Az.
Szakirodalommal lehivatkozva:
"Üres estémben úgy keringek, mint ketrecében tébolyult vad..."
Névtelen feszültség
2008.04.08. 21:30
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr124340551
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.