szégyellős exhibicionista

megnéztem a trénszpottingot, igen, először, felháborodni itt kell, de előre szólok, deprivált gyerek voltam, se mekisszülinap, se écsbíó, se legó, se zongoraszakkör. se folyóvíz amiaztilleti. szóval most láttam először.
jó. persze az ismerőseim valahányan hisztérikus görcsökbe rándulnak minden említésére, hogy az mekkora alapmű, namost ezért lehet, hogy én nem lettem lesújtva az élménytől. jó. de nem kedvenc és nem katarzis. örülünk. kövi program majd: rekviemegyálomért. de most nem. megpróbálkozom az alvással. (visszatérő álom: repülőgép lezuhanását végignézem, a légnyomástól sodorva, már harmadik alkalom múlt éjjel)

izé. haza. nihil a köbön. csirkecomb és vasárnapdélutáni ostoba sorozatok, és festék és szomszédgyerek. a legkomolyabb férfi az életemben. többször mondta már hogy szeret és szép vagyok. majd nézzük az ezüstnyilat és puffasztott kukoricarudacska bizbazt eszünk. hajmosatlan leszek, napokig nem festem ki a szemem, nem teszem be a lencsét és a körömlakk lepattog a sok mosogatástól. szóval aszexualitás tréning. festőscucc és rajzcucc jön haza. hátha. hú ja a szomszéd lelkésztanonclánnyal majd arról beszélgetünk, hogy ki mennyi pénzt (nem) kap az egyetemétől és általános iskolai osztálytársainkon szánakozunk. gyors fejszámolás, lássuk csak, már minimum háromnak van gyereke és elég zaccos körülmények között élnek. mondom én, deprivált környezetből származom. fázom, esténként még befűtünk, elfekszem a gerincem, hajnalig tévézek, kiakasztom a családot a zenéimmel, ők meg engem az övéikkel, nagyapa marhaságain virulok, szomszédnéni panaszkórusára valami virágnyelvi "nekedugyanmiaretkespicsabajodvanmikoralányodfényesrenyaljaaseggedhe?" választ kanyarintok és terjesztem az általános vélekedést: kicsit nagyarcú, kicsit elvont, de tagadhatatlanul zseniális vagyok. én vagyok a falu esze. mondom, deprivált környezet. és a tesóm háromméteres ágyán élvezkedem törölgetés-porszívózás szüneteiben és a mélynyomójával bömböltetek valamit amibe jó sok a basszus. ja, könyvet is viszek haza. ilyesmire készülök, nektek is jó hétvégét.


ó és ígérem, nem fogok többet agyalni napi tizenhat óránál. ámen.