néhány gratuláció elhiteti a sikert, jó. tudományos diákköri konferencia 2008 harmadik hely megosztva dupla mirellával.
visszanézve jó, most egy út végén (?) a végzett dolgok öröme csendes, csendes vagyok magam is, hiperérzékeny. jó csak egy kicsit nem csinálni semmit, ezt igenis mindenkinek meg kell tanulnia. csak a várt jutalom marad el holnap holnapután azután azután. fáj. már annyira vártam.
más másból, túl sok - kevesebb több: mennyiségi tényező, meg minőségi. de az nincs. rosszul érzem magam, az az igazság. benne.
helyesen élek, azt hiszem, ti is azt hiszitek mind. a szembenállásokról ki tehet. szemléletét mindenki órazsebben hordozza, duplavarrás, amit akarsz, levi's, de ez már branding.
én az ényem, te a tied szerint, nekem most csak ez az üres van, kezdjek vele valamit, na köszi, és Tempuszt idézném: 'és hogyan kezdjek beléje?'
tudom, hogy nem sok, de az ezvan-állapotnál többre nem vagyok képes, így, működtetőrugóm nélkül.
Istenem, csak egy órácskára lássam mosolyogva.
minden olvasótól elnézést, unalmas vagyok, tudom.
de amúgy örülök. a tdk jó.
2008.05.07. 20:24
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr294340573
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.