csendes, békés érzés. ma volt a próbája. nem kavart fel. magától értetődött minden. hogy én, te, ők. hogy egy pillanatnyi aggodalom nélkül vergődtünk át az itt is - ott is lezárt városon. hogy persze hogy odaértünk. (tényleg, ezenközben vizsgáltam magam. mindenütt vadbarom randalírozók meg vízágyú meg hasonló remek és békés dolgok, és egy cseppet sem féltem. ez engem is meglepett. tudom magamról, hogy gyáva vagyok.) te nekem egy személyes alapfogalom vagy az én életemben. "nem olvad, nem hígul és enyész harmattá e nagyon, nagyon merő hús" de nem fáj. még csak bele sem dobban. már tán bele sem rokkan. de: szeretlek.
"- mondjuk és érzünk."
