szégyellős exhibicionista

najónapot, itt vagyok én, csak nem neten.

rövid ízelítő elmúlt három hetemből.

miután gátlástalanul kurvajó átlagot sikerült produkálnom, főleg a befektetett energiamennyiséghez viszonyítva, hazautaztam.

otthon a napok viszonylag egyforma forgatókönyv szerint telnek, kilenc körüli ébredés, kávé, hálóingben pislogás a világba, pirítós anyukával, zene bekapcs, szobát összerámol, baromi lassan, mert közben időről időre meg kell állnom hogy egyenesen tudjak kiénekelni valamit ami az ötpontegyből szól, esetleg három bilman-piruett vagy egy tripla rittberger nem hagy a dolgomra koncentrálni. aztán kinyitom az ajtót, hogy a konyhában is hallatsszon a zene, és megyek főzőcskézni édesanyámmal. vagy ha nem főzünk akkor átmegyünk a szomszédba megnézni a gyereket, akkor ott a másféléves kölök csüng mikor melyik testrészemen, beszélget nekem, megharap, egyéb sporttevékenység. hazatérvén még mindig elkezdhetünk főzni, ami valószínű egy ekkora baszomnagy családban mint a mienk, mert tuti mindennap elfogy a kaja. ha kifőztünk, eszünk, aztán anyuka lefekszik, én meg olvasok, s ez így megy, amíg anyám fel nem kel, mert akkor rövid kávészünet után ismét átmegyünk a gyerekhez, mert az anyja heti három este iskolába jár hogy leérettségizzen, és a nagyi meg nem nagyon bír el két öt éven aluli nikkelbolhával. a nagyobbik gyerek baszogatja a kisebbet, vagy fordítva, és felváltva lógnak rajtam, a nagyobbik összecsókol, a kisebbik összeharap és megtépi az egyébként is kisszámú hajam, ilyenek. then go home, előadjuk stephen king a tűzgyújtó című nagyregényét, vacsi, tévé: szórakoztatóan bugyuta gasztro-realityket nézünk/hallgatok mert olvasni is szoktam mellette. esti film ha rossz, dvd-t nézünk. anyám belealszik, én nem. kellemes. pihentető.

persze azért itt is van min felbaszni az agyam, de ezt inkább hagyjuk mert nem is akarok ezen ostobaságokkal foglalkozni ha nem muszáj.

testvérem és marcsika összeházasodtak. de nem ám akárhogyan. mivel marcsika édesanyukája... érdekessss... ezért úgy volt hogy csak két tanú és ők lesznek ott a házasságkötőben. nade. testvérem egy elég erős munkahelyi kollektíva tagja, akik szerveztek nekik egy komplett lagzit, és megszervezték hogy mindenki ott legyen a házasságkötőben is, mindezt titokban. nem keveset kellett kommandóznunk, hogy sikerüljön, de a magunkat hülyének tettetésben elsőrangúak voltunk anyámmal. előadtuk a leszarom című performanszt, hogy ja télleg most lesz az esküvő, aha, kérdezte valaki de én azt se tudom mikor van, ésatöbbi ésatöbbi, egyszóval úgy tettünk mint a ki nagyon nincs képbe. pedig...
még az otthontartózkodásom első péntekén volt kisfalunkban a hagyomány- és eseményszámba menő kérlekszépen falugyűlés. ez nagyon érdekes, én kutatós-fehéregerest játszottam, hallgattam a helyi ördögügyvédjét, aki már évek óta fúrja a mi nem tökéletese de legalább jószándékú polgármesterünket, és olimpiai és világbajnok a "hogyan jelentsük fel szomszédainkat és a falu egyéb lakosait" nevű sportágban. (kicsit bolond az ürge, a saját feleségét is többször feljelentette az apehnél, mert az matek-fizika tanárként időnként különórákat adott)
remekül szórakoztam és kisfalunk fejlett szociális érzékét bizonyítandó minden résztvevőnek vásárlási utalványt is adományoz (tisztára mint a napijegy az antikvitásban, mi? közéleti részvételért némi anyagaiak) szóval még az órabér is teljesen rendbevolt.
rendezvény után kapott el minket testvérem munkatársa s jóbarátja, ági, aki kis családunk életének egy viszonylag fontos szereplője, és hát az értelmi szerzője minden meglepetésbuliknak. és hát itt tudtuk mi meg a kis kommandózást, meg hogy lesz ez a lakadáré. ami lett is, táncoltam a kedves régi haverokkal, meghát már évek óta benne vagyunk a tánccsoportos utazókeretben, szóval ismerem én ezeket a srácokat. alapvetően szórakoztató volt, egész este lelkiismeretesen ittam, de pl nem rúgtam be, pöpec májam van, mindig is tudtam, pedig hát tekintélyes mennyiségű jäger és olaszrizling csorgott le a torkomon. táncoltam a csinostestű szobafestő-legénnyel, aki nemcsak munkájával, de látványával is hozzájárult a fürdőszobafestés egyébként is frenetikus élményéhez, tudniillik jó nézni, ahogy egyre szebb a fal, s az egyenletes papayaszínt egy igen formás fenekű fiatalember viszi fel a falakra. élmény.
szóval lagzi is volt. aztán elvileg vissza kellett volna jönnöm pestre, de lebetegedtem, így maradtam otthon, és csak most találtam vissza pestre.
közben jelenkeztem mesterszakokra és továbbra sem tettem semmit a szakdogám érdekében.

voltam találkozni lacámmal és volt tanárommal rityuval, akitől megint megkaptam a frankó életvezetési tanácsot, tudniillik baszassam meg magam mihamarabb, mert ahhoz képest minden más smafu. ami igaz is, csak hát hadd ne fogadjak el párkapcsolati tanácsokat valakitől, aki mostmár épp nem, de amúgy mióta ismerem, szingli. hoppá.
lacámmal voltunk táncolni, salsa-est volt, és rá kellett jöjjek hogy jelentős különbség van az eleddig előttem oly hasonlónak tűnő latin zene és a salsa zene között tudniillik a salsa zene dögunalom. úgyhogy mi inkább a latin blokkokban aktivzáltuk magunkat. jó vót.
barátosném asztrológus, s tőle meglehetős jó híreket kaptam. mondjuk úgy, hogy jön, jön, jön... programozom is magam rá rendesen.

kb ennyi.
ja. megyek munka-izémizé-kreatívtesztre. fel fognak venni.
és így a jövő szakmai mottója József Attila után szabadon:
kreatív leszek, pénzt keresek

és ha minden igaz szeptembertől még az is hogy:
stylist leszek, népnevelek.

jaigen. visszatértem a tévéhez. készítsétek a lelkivilágotokat a Radnóti-műsorunkra.

hm.
csók