szégyellős exhibicionista

én olyan hihetetlenül szerelmes vagyok ebbe a két emberbe...
perpill "csak" ők ketten tesznek boldoggá. nemcsak ők, mert barátaim is vannak, és rengeteget röhögünk meg minden, és nem "csak" ők, mert ma épp arra gondoltam, hogy bármikor, ha bármilyen bajom van, mindig a zene rá a válasz és mindig mindenre van válasz, és ha most pl. nem lenne ez az élmény, amibe belekapaszkodtam és mániákusan rákattantam, akkor nem is tudom, mivel telnének a napjaim. így most felfedezem és újrafelfedezem a dalokat, a szövegeket fordítgatom, ahol nem volt eddig egyértelmű és elhalok a dinamikákon, meg a hajlításokon, meg azon, hogy miért rándul görcsbe a gyomrom attól a sortól minden egyes alkalommal, akkor is ha már ezerszer hallottam, hogy "that's how my love goes"...?!
very big fucking huge love fanatism connection to the world.
és mint már mondtam, életcélként tűztem ki a Dave Gahan fenekébe való beleharapást, és az ilyesmit komolyan veszem általában. soha semmi másért, de ezügyben úgy elkurvulnék, hogy kelemen annácska maga lenne teréz anya hozzám képest.

holnap az eltére felvételizek. szerintetek mennyire vagyok felkészült?