Akkora felfedezőút nekem ez a könyv. Tanulok, mint egy tankönyvből, de ott is vagyok, mint egy regényben, így kell ezt csinálni: gratula az írónak (bár kevés a kép). De rengeteget mosolygok a kis sztorikon, és várom, hogy eljussunk azokhoz az évekhez, amikor már egyáltalán világon voltam… hallgatom a szöveghez az aktuális dalokat is, természetesen. Tanulok, vagy mi a fene. Az alapkép formálódik, de a lényeg nem változik: továbbra is csak Dave és Martin érdekel a teljes konstellációból. Bár Wilder kétségkívül jót tett a zenei világnak, nagyon szeretem a Construction Time Againt. Fletch viszont… igazuk lehet Balázséknak: ő az a törzsrajongó, aki elmondhatja magáról, hogy valamennyi DM koncerten jelen volt, semmi több. Világos, miért humorizál rajta mindenki, a rajongói koncertbeszámolók végén miért tűnik fel rendre a következő mondat egy alteregója: „Ja, és Fletcher is végig ügyesen integetett…” Persze szegénynek nehéz dolga lehetett: a földkerekség legnagyobb zeneszerzője (természetesen Martinra gondolok, nálam Vince szóba sem jön) és az univerzum legnagyobb frontembere mellett mit is tehetne? Integet meg tapsol. Érthető.
2009. július 4.
Jonathan Miller – Stripped: Depeche Mode
2009.07.04. 23:35
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr164340750
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Useless-girl 2009.07.04. 23:35:00
Hehe ,micsoda véletlen, épp bibliográfiát csinálok a DM-es témájú majdani angol dogámhoz és rákeresve a Stripped-re ezt a bejegyzésedet is kidobta a gugli! XDDDD
IMÁDLAK KISCSAJ!!!! XDDD
IMÁDLAK KISCSAJ!!!! XDDD