reggel 8:30. csipásan készülődik az ember lánya. mexikói szobatárs barátnője kopog, bejön, elkezdenek dumcsizni. nem álltam meg, mondom cssssss, mert hát harmadik szobatárs mégiscsak alszik... jó, lecsendesednek. én közben a kontaktlencsémet operálom be épp, meg a szemem festem, vendéglány meg néz, amit nem értek, ámbátor némiképp idegesít. pár perc múlva mexikói szobatárs összecihelődik, elmegy, de előtte közli, hogy a barátnője most pár percig ittmarad. állama porban, de mondom oké, a csajszi ahogy van, ruhástól végigdől az ágyon és szundikálni kezd. két perc az egész, felül, kifűzi, lehúzza a cipőjét, és így, kényelmesebben folytatja az iméntit. pár perc, harmadik szobatársat ébreszti az órája. kómás, kérdő fejjel néz rám, mi van? hogy nőtt négyszeresére a mexikói egy éjszaka alatt? meghúzom a vállam, mint aki az interkulturális viselkedés újabb egészen fura megnyilvánulásával találja szemközt magát, és festem tovább a szemem.
emberek, ez csak szerintem maxigáz?! elég rossz akárkit kerülgetni a reggeli hétévkóma állapotában, de még hogy egy idegen telepedjen be a szobába, na ezen leépültem...
emberek, ez csak szerintem maxigáz?! elég rossz akárkit kerülgetni a reggeli hétévkóma állapotában, de még hogy egy idegen telepedjen be a szobába, na ezen leépültem...