HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Endless

körúti kis vörös 2010.03.01. 00:33

"and i am still
forever and ever and ever
endless
endless
your body is endless"

istenem, mit érzek, ha mondani tudnám, ha milliónyi szavaim közül lenne értelme legalább tíz-tizenötnek. de csak szórom, magamból kifelé, remélve, a nagy tömegből talán sikerül kigereblyéznem párat, ami közelít a megértés felé.

de előtte:
"ez itt a fanyalgás helye", írom egy transzparensre, és kibiggyentem szélesre tárt érzelmeim kapujának elébe. csak tisztán, szépen, rendezetten. megállsz, leteszed a fanyalgás kötelező áldozatát a transzparens tövébe, mint egy kegyhelyen. azután - bejöhetsz. és ha hajlandó vagy ezt a beléptidíjat megfizetni, körbejárhatsz idebenn. csarnokszerű, bár kissé zsúfolt múzeum, teremőr sehol. emlékeim, érzelmeim, ezek a sérült-selejt műkincsek nemcsak nézhetők, de meg is tapinthatók - én hiszek az interaktivitásban, magam is mindig ilyen kiállításra vágytam. hogy hozzáérhessek a vásznon az olaj kopogósra száradt barázdáin, ami csak pigment és kötőanyag - mégis könnyfakasztóan gyönyörű tud lenni. ilyen ez is, ez az érzelem-dolog. kémia, kémia, kémia. az is kémia, hogy "csak úgy" csurog a könnyem. mert olyan... áh, ha fogalmazni tudnám, nem nyekegnék itt már mióta. "meglep az érzés, hogy mennyi csoda a világ: az ember szíve majd' belészakad" - ugye, milyen patetikus? már már szentimentális, mégis: erről van szó.

és akkor:
profán félmondat következik: vége a Tour Of The Universe-nek. Dave Gahan könnyekben tör ki a Never Let Me Down Again (micsoda dalcím, nemde?) alatt, a búcsú elköszönésnél a düsseldorfi rajongók többezer fehér lapot emelnek a levegőbe: DM Come Back felirattal. Dave: thirty fucknig years!
ez a turné...
balesetek, rémisztő, borzasztó betegség, hosszúra nyúlt turné, Dave egyre karcsúbb, sovány, horribile dictu: elhasznált.
nekem két olyan este, hogy az érzést megközelítően leírni is lehetetlen, és tapasztalás nélkül, értem én, hogy tökéletesen hihetetlen és elképzelhetetlen. mindegy, kifacsarta belőlem minden valaha volt érzelmemet. de vége lett mindkettőnek, gyönyörű ünnep volt, és nem vágytam többre, a többiekkel ellentétben. nekem ez is kell, hogy ünnep maradjon, hogy ritkaság, exkluzív, megvárakoztató élmény legyen.
és vártam már, hogy vége legyen.
menjen mindenki haza, egyen, aludjon, éljen.
hízzon, eddzen, olvasson, épüljön, szeressen, élvezzen.

legyen Ember a hamis-csinált istenlét helyett.

nem, nem csupán önzetlen szeretet vezérel. az is, mert irreálisan fontosak nekem. de lélekből építkeznek Ők, bele a zenéjükbe, nekünk, nekem. és még kellenek nekem. még adjanak nekem. még nem elég.

kavarog bennem annyi minden. nem is gondoltam, hogy ez felkavar majd. nem is gondoltam már a koncertekre, telítődtem kicsit, nem is hallgattam, nem is éreztem, egy barátnőm ment még az utolsó koncertre, és még csak nem is irigyeltem. nekem most ez, így, ennyi elég volt. s mégis, egy perc egy videóból, és nem látok a könnyeimtől.

pedig én már csak élni akartam ennek a csodás lélekközösségnek, ami - tetszik, nem tetszik - köztünk van velük - tudtukon kívül persze, sajnos.

és, élni a Hálának.
mert csupa... nagy szavakkal teli dolgokat kaptam, "örök", "életre szóló", "katartikus", "emberfeletti", ilyesmi. mondom, nagy szavak.
s a legnagyobb: kapcsolat.
igazi emberi kapcsolatokat kaptam, amikre gondolva elszorul a torkom a hálától. ennél semmi nem értékesebb nekem, itt, ebben az életemben. nem érdekel a pátosz. ez van. lehet fanyalogni. most.
"ez itt a fanyalgás helye"

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr434340835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mária 2010.03.01. 00:33:00

Jaj , Lolikám hát én még ezt is megkönnyeztem, úgy látszik ma nagyon érzékeny vagyok , pedig annyi jó hírt hallottam! :) Igazad van , már nagyon kell a pihenés de a szívem mélyén türelmetlenül várom , hogy mivel tesznek nagyon boldoggá ismét:)
Kapcsolatok ......örülök , hogy megismerhettelek!!!! Á ma nagyon szentimentális vagyok!
Puszi
süti beállítások módosítása