HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Clapton a Zenéről

körúti kis vörös 2010.03.07. 21:15

Részlet Eric Clapton önéletrajzi könyvének Epilógusából, figyelemre méltó őszinteséggel és alázattal:

"Úgy tűnik, a legtöbb zenész hallgatólagosan egyetért abban, hogy bizonyos felelősséggel bírunk tanítóként vagy gyógyítóként, és bár mindannyian másképp igyekszünk megfelelni ennek a feladatnak, tényleg olyasmi ez, aminek mindannyian a tudatában vagyunk. Emiatt igyekeztem kihagyni a zenémből és a játékomból a direkt társadalomkritikát és a politikát, pusztán azért, mert nem akarom, hogy bármi is rám ragadjon, hogy bármiféle olyan mozgalommal azonosítsanak, mely eltérít a bluest és általában a zenét érintő küldetésemtől. Mindig hittem abban, hogy a zenének egymagában is elég hatalma van a dolgokon változtatni, és néha a szavak vagy szándékok ennek keresztbe tehetnek.
Ahogy nézem, a mai zenei szcéna nem sokban különbözik ifjúkorom világától. A százalékok hasonlóak - 95 százalék hulladék, 5 százalék remekmű. [...] A zene mindig meg fogja találni az utat hozzánk. Üzlettel, politikával, vallással vagy bármilyen más ráakasztott marhasággal együtt - de anélkül is. A zene mindent túlél, és Istenhez hasonlóan mindig jelen van. Nincs szüksége segítségre, és nem hátráltatja semmi. Mindig megtalált engem, és Isten áldásával és kegyével mindig is meg fogja találni hozzám az utat."

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr984340843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

körúti kis vörös 2010.03.07. 21:15:00

én sem értek vele maradéktalanul egyet, de nagyon tetszik ez a fajta alázat és tudatosság, amivel a zenéhez áll. ilyenkor mindig Ákos jut eszembe, hogy ő mennyire
kifogyott az alázatból.
a vallás... hát nekem is inkább ilyesmi mint neked, a nagyobb hatalomban,a magasabb szeretetben (higher love ;)) hiszek. lehet a neve akármi.
a társadalomkritikát én is nagyon értékelem, nagyon szövegközpontú a zeeni ízlésem, hiszen ezért imádom a Mode-ot, a legtökéletesebb szövegeik miatt. persze az a baj a dologgal, hogy nevéz átjutni a befásult tudatokon hogy az emberek egyáltalán észrevegyék a szöveget. nekem fura, hogy hányan írják pl. azt, hogy ők az olyan zenét szeretik, amire lehet táncolni. nekem a zene ennél sokkal de sokkal több. a buli... az csak egy kisebb, kevésbé fontos rész. a mindennapjaim megkönnyítője, megszépítője, lelkem és gondolataim építője a zene. nem csak afféle talpalávaló.

mária 2010.03.07. 21:15:00

Szia Loli!
Nem értek mindenben egyet Claptonnal.
Nem vagyok vallásos.Én az univerzum erejében hiszek.És igenis kell néha a társadalomkritika.Különben hogy nyílnának ki a csukott szemek?
A zenének óriási ereje van de csak akkor ha nyitott szívre talál!