na
olyan rég nem írtam, már ég a pofám. lássuk mi történt velem a nyáron. hosszú lesz és csapongó, ha nem bírod, bele se kezdj :)
volt ugye az mtv icon, amiről legutóbb írtam. starndolás Edittel, napfény, víz, napozás közben pasistírölés, koncert, ingyenkoktél, közös fotó Ákossal a vip teraszon mr hepineszfektöri jóvoltából, aki egyénként idén harmadik alkalommal szerzett nekem olyan örömet, hogy nem is tudom, hogyan lehetne meghálálni. még gondolkodom, de lesz revans :D
aztán mi is volt?
na igen.
a nyaram hétvégékben mérhető tartalmassági szinten, bár egy-egy hétköznapi öröm is akad, ha az ember olyanokkal veszi magát körbe - szerencsés esetben, mint amilyenben vagyok - akik szeretik s akiket szeret. hét közben a napjaim egyhangú, csinovnyikkínok között teltek - telnek a telefonos értékesítés mintamunkaerőinek egyikeként - szégyellni nem vagyok hajlandó, munka ez is, amiért pénzt adnak, jó pénzt, és azt meg csak én tudom, milyen alázatot és türelmet fejleszt ki bennem ez. délutánok edittel, fásult kóma, vihogás, közös terheink közös viselése - nagyon szeretem őt is. újdonság például ez is: vele lakom, akivel legutóbb négy éve tarkán, mostmár az ő albérletében félhivatalosan, és így is marad ez, végre nem megyek vissza a koliba, albérletet tartok fenn, igazi lakást, azt hiszem lassan felnövök. a hétvégékre viszont mindig volt valami szép, jó, boldogító, barátokkal, örömben.
a siófoki csodahétvége után például tatabányára mentünk, pontosabban mellé, medencés partira, sereges barátokkal, végre sikerült azokkal is találkozni személyesen, akikkel több mint fél éve beszélgetünk online. kis nyaraló, ötven fokban kellemes kis kerti medanszié, shadow kutyus, és mi, együtt. rengeteget nevettünk, beszélgettünk, állatkodtunk - mindenki tök leplezetlenül, smink nélkül, kócerájos bikinikben, szabadon, emberien. szeretem őket is ám nagyon.
azután mi is volt? ja igen. jöttek a külföldiek. egy külföldi fórumról, a meet your masterről szerveztük ezt a kis összeröfföt még a télen-tavasszal, mert volt pár ember, aki szívesen megnézte volna budapestet, egyben megismerkedett volna velünk személyesen, ennek a gardírozására vállalkoztam még akkoriban. ciki volt kicsit, hogy gyakorlatilag nem is jártam fel erre a fórumra azóta hogy összeszerveztük a talit, de azért jól sikerült a hétvége úgy összességében. turistáztatni szeretek, elvittem őket a fontosabb helyekre: tv-székház, sziget, nagyipalacsintázója, bazilika, vár, sugarshop :D koktélozás visítva könnyesreröhögéssel, perverz angol nyelvleckék haladóknak. effélék. a hétvége leggyakrabban használt kifejezése a 'naughty'
a következő hétvégén a balatonhoz voltam hivatalos csoporttársam nyaralójába fonyódligetre. ez is egy eszméletlenre sikeredett hétvége lett, bár elég rossz időnk volt, strandolni végül csak vasárnap tudtunk, akkor is alig, elég hideg volt a víz. de volt séta fonyódig - fonyódon, velünk volt pötyi, a hawanese, a sztár, kicsit végre közösségszerű volt az élmény az egyetemi mebrekkel kapcsolatban is - ez, az elmúlt négy év tapasztalatai után hatalmas váltás. csoportélet? legalább pár emberrel összejárni? ezt nem hittem volna az után a trauma után, amit elsőben a tökéletesen buta, tökéletesen elkényeztetett és tökéletesen üres emberek tömegei okoztak a csoportomban. négy év, és egy mesterszaki vérfrissítés kellett hozzá hogy valami kialakuljon. de sikerült és ez is jó. a szombati esténk például abszolut egy szinten pl a szombathelyi western black nighttal az elborult buliélmények sorába kerül, mert itt sikerült tök szárazon (értsd: alkoholos befolyásoltság alatt, ám nem annak hatására, merthogy rengeteg bort sikerült inni ugyan a balatonlellei borfesztiválon, ám azt a meleg miatt ugyanazzal a lendülettel ki is izzadtam, ergo az agyamig nem tudott eljutni - viszont megtaláltam életem eddigi legjobb, legizgalmasabb, legérdekesebb borát, az eddig számomra ismeretlen chardonnay barrique-ot. füstös, testes is, de fehér ergo megvan benne az a könnyedség, nagy szavak, de egészen költői az a bor.), szóval visszatérve, tök szárazon olyan elvetemült dolgokat művelni hogy azt jobb lenne letagadni - de én meg egy közléskényszerbeteg vagyok mint tudjuk, szóval leírom, nyilván. szóval tetemes különféle bor és negyed kiló lilahagymás zsíroskenyér fogyasztása után nekivágtunk a balatonlellei éjszakának, mondván, csak akad még buli számunkra valahol. ha máshol nem, tehát a főtéren, ottan nem egy klubjellegű hely áll - de hagyjuk csokonait, mentünk amerre küldtek a boros lányok minket, hogy na, arra van a buli. akadt is egy hely, üvegfalú pavilon, kékes fények, és sok ember táncolt. ezt a helyet hirdették nekünk mint funky est helyszínét. mondjuk odabenn salsa szólt, de ilyen részleteken nem akad fenn az ember. annál is inkább nem, mivel itt egy egész tánccsoport bulizott, akiknek az volt a tagtoborzó stratégiájuk, amit élménymarketing néven ismer a szakma: minden férfi tag elkapott egy idegen lányt ha betévedt és megforgatta amúgy istenesen, hogy soha ne felejtse el többi, milyen érzés is, amikor vezet a táncpartnered. így aztán mindenki részt vett egy amolyan igazi piszkos táncban - én magam egy komikusan sovány fiúval, mókásak lehettünk, mint stan és pan XDDD de azért mindketten belementünk a játékba, gombolászta nekem az ingét kifelé mint valami harmincötkilós donhuán, én meg tekergőztem körülötte, mint egy pallérozott mozgáskultúrájú bálna.
megunva a salsát - elég egysíkú zene, lássuk be - az ötfős csapatunkból hárman kicsit elruccantunk másfelé, mondván éjfélig, míg ingyenes a belépés, még visszatérünk. egy közeli helyen a hafanana szólt - minden valamirevaló retróbuli epikus alapeposza. be is rongyoltunk - a második dalnál bukott le az ügy, amikor körülnézve a terített asztalok és a zenekar előtt egy fura kis jelenségre bukkantunk - egy menyasszony, nini. sikeresen belógtunk egy lagziba tehát. nem csináltunk belőle problémát, ugráltunk tovább a cigányzenére autentikusan kéremszépen. kiemelkedő pont1: Laura decens mozdulattal elemel egy üveg pezsgőt a terített asztalról, végtelen hűvös nyugalommal megvizsgálja, hogy miféle, majd nyugtázva, hogy megfelel úri ízlésének, finoman meghúzza, majd körbekínálja az üveget. kiemelkedő pont2: két fiatalember dzsamanázik mellénk, ismerkedő jelleggel. azt kérdi, milyen buli ez. mondom, lagzi. aha, jó... na, mi van, ti sem ide tartoztok. ööö... na jó, ha valaki kérdezi, te unokanagybácsi vagy, én meg az unokahúg, oké? simán.
megunva a cigányzenét, innen is eljöttünk, hátrahagyva a szimpatikus fiatalembereket (akikkel by the way később, a vonathoz indulván még összefutunk, nagy örömmel) - innen egy kis klubba vezetett az utunk, kemény 32 másodpercig tartózkodtunk itt, míg véget értek a jöttegyfelhőmileszálltközénk kezdetű örökbecsű utolsó taktusai. majd vissza a salsába, ott még tartott a hepening, egy ideig, mert éjféltől valóban funky bulivá avanzsált a dolog, ahogy eredetileg hirdették - a salsatáncosok itt lefagytak, merthogy ez nem volt nekik megkoreografálva, ergo nem műxik. még tánciztunk kicsit, aztán besokallva a magukat sztároló miniszoknyás lányoktól, eljöttünk, felvágódtunk a vonatra, hazaevickéltünk. másnap még strand, aztán irány haza. a hétvége egyetlen hibája, hogy az amúgy - mint látható - remekül sikerült szombat esténket egész másképp terveztük, vagyis én mindenképpen, eredeti tervünk szerint átruccantunk volna siófokra, ahol a második mtv icon volt, nagy feróval - de sajna, a meteorológusok egész napos ellenhadjárata behülyített minket, és elhittük, hogy el fogja msoni siófokot a beígért vihar - amiből persze nem lett semmi, de mindegy, mert mi addigra a tutira hagyatkozva inkább maradtunk lellén. mindegy, így is jó volt, csak azért szívesen megnéztem volna, mit sikerült kezdeni a feró számokkal.
aztán mi is volt?
ja igen. közben újságíró gyakornokká sikerült avanzsálni, meg rádiós műsorvezetővé. mondjuk egyikért sem fizetnek, de legalább szeretem. educatio diplomantul.hu és civil rádió. öröm. :)
aztán.
anyukám beteg. ijesztő - az anyukáknak nem ér betegnek lenni. kórház, kivizsgálás, de megoldódóban van a dolog, kapott gyógyszereket, jobban is van, de iszonyúan lefogyott. de - legalább választ kaptunk néhány dologra, ami már megvan egy ideje, a tüneteknek neve lett, és oka, végül is ezt is vehetjük pozitívumnak. legalább megijedt, és vigyáz magára. máramennyire. egyemaszivét.
volt még: véres monopoly-mecss: rommá vertem mindenkit, főzőcske de okosan, sok pasikimiatti agonizálás, munkastressz a végtelenségig, jókedv, nagynehezen végre összehozott beszélgetős randi mariccal és toncsival, spontánbuli meglepő sikerességgel, miegyéb. sok, meddő gondolkodás egyirányba, egyvalaki irányába. nem nagyon, csak éppen annyira, mint egy szúnyogcsípés a lábujjadon - mindig ott van, és mindig birizgálja valami, újra és újra ugyanaz jut eszembe - hogy mi lenne, jó lenne, vele.
tegnap meg hivatalos "beiszunk oszt bebűnözünk" bulit tartottunk a szomszédban, haver szülinap volt az indíték, és volt elég szesz. volt egy tipikus jelenet. pontosabban tipikus volt az egész este forgatókönyve.
jött a férfi, aki beindult rám.
én is amúgy rá, rémesen kihívó egója, és már-már visszataszítóan erotikus kisugárzása van.
duma duma duma, flört, parfüm, érintgetés, simi, egyértelműsítés. csók.
aztán persze annyira azért nem érdekeltem, hogy a számom elkérje, miután egyértelművé vált neki, hogy nem, akármennyire is istentelenül nagy arcnak tartotta magát, a hihetetlen egója elnyomta a szintén hihetetlen nagyra tartott emberismeretét, és nem látta meg azt az egyértelmű jellemvonásomat, ami kimerül annyiben, miszerint nem vagyok ribanc. ergo nem, nem fogok ott maradni vele, és haverjával egy üres lakásban, egy decens kis threesome-ra. nem tudom, mit termel ki az önhittség a férfiakban. nem tudom, mit sugárzok ki magamból, miért áll meg azon kevesek érdeklődése, akinek egyáltalán van, abban, hogy - idézem - "megrángatna míg remegek alatta"
szóval ilyen is volt.
az elmúlt hat-hét hét összefoglalóját olvashatták, köszönjük megtisztelő figyelmüket, a legközelebbi viszontlátásra.
olyan rég nem írtam, már ég a pofám. lássuk mi történt velem a nyáron. hosszú lesz és csapongó, ha nem bírod, bele se kezdj :)
volt ugye az mtv icon, amiről legutóbb írtam. starndolás Edittel, napfény, víz, napozás közben pasistírölés, koncert, ingyenkoktél, közös fotó Ákossal a vip teraszon mr hepineszfektöri jóvoltából, aki egyénként idén harmadik alkalommal szerzett nekem olyan örömet, hogy nem is tudom, hogyan lehetne meghálálni. még gondolkodom, de lesz revans :D
aztán mi is volt?
na igen.
a nyaram hétvégékben mérhető tartalmassági szinten, bár egy-egy hétköznapi öröm is akad, ha az ember olyanokkal veszi magát körbe - szerencsés esetben, mint amilyenben vagyok - akik szeretik s akiket szeret. hét közben a napjaim egyhangú, csinovnyikkínok között teltek - telnek a telefonos értékesítés mintamunkaerőinek egyikeként - szégyellni nem vagyok hajlandó, munka ez is, amiért pénzt adnak, jó pénzt, és azt meg csak én tudom, milyen alázatot és türelmet fejleszt ki bennem ez. délutánok edittel, fásult kóma, vihogás, közös terheink közös viselése - nagyon szeretem őt is. újdonság például ez is: vele lakom, akivel legutóbb négy éve tarkán, mostmár az ő albérletében félhivatalosan, és így is marad ez, végre nem megyek vissza a koliba, albérletet tartok fenn, igazi lakást, azt hiszem lassan felnövök. a hétvégékre viszont mindig volt valami szép, jó, boldogító, barátokkal, örömben.
a siófoki csodahétvége után például tatabányára mentünk, pontosabban mellé, medencés partira, sereges barátokkal, végre sikerült azokkal is találkozni személyesen, akikkel több mint fél éve beszélgetünk online. kis nyaraló, ötven fokban kellemes kis kerti medanszié, shadow kutyus, és mi, együtt. rengeteget nevettünk, beszélgettünk, állatkodtunk - mindenki tök leplezetlenül, smink nélkül, kócerájos bikinikben, szabadon, emberien. szeretem őket is ám nagyon.
azután mi is volt? ja igen. jöttek a külföldiek. egy külföldi fórumról, a meet your masterről szerveztük ezt a kis összeröfföt még a télen-tavasszal, mert volt pár ember, aki szívesen megnézte volna budapestet, egyben megismerkedett volna velünk személyesen, ennek a gardírozására vállalkoztam még akkoriban. ciki volt kicsit, hogy gyakorlatilag nem is jártam fel erre a fórumra azóta hogy összeszerveztük a talit, de azért jól sikerült a hétvége úgy összességében. turistáztatni szeretek, elvittem őket a fontosabb helyekre: tv-székház, sziget, nagyipalacsintázója, bazilika, vár, sugarshop :D koktélozás visítva könnyesreröhögéssel, perverz angol nyelvleckék haladóknak. effélék. a hétvége leggyakrabban használt kifejezése a 'naughty'
a következő hétvégén a balatonhoz voltam hivatalos csoporttársam nyaralójába fonyódligetre. ez is egy eszméletlenre sikeredett hétvége lett, bár elég rossz időnk volt, strandolni végül csak vasárnap tudtunk, akkor is alig, elég hideg volt a víz. de volt séta fonyódig - fonyódon, velünk volt pötyi, a hawanese, a sztár, kicsit végre közösségszerű volt az élmény az egyetemi mebrekkel kapcsolatban is - ez, az elmúlt négy év tapasztalatai után hatalmas váltás. csoportélet? legalább pár emberrel összejárni? ezt nem hittem volna az után a trauma után, amit elsőben a tökéletesen buta, tökéletesen elkényeztetett és tökéletesen üres emberek tömegei okoztak a csoportomban. négy év, és egy mesterszaki vérfrissítés kellett hozzá hogy valami kialakuljon. de sikerült és ez is jó. a szombati esténk például abszolut egy szinten pl a szombathelyi western black nighttal az elborult buliélmények sorába kerül, mert itt sikerült tök szárazon (értsd: alkoholos befolyásoltság alatt, ám nem annak hatására, merthogy rengeteg bort sikerült inni ugyan a balatonlellei borfesztiválon, ám azt a meleg miatt ugyanazzal a lendülettel ki is izzadtam, ergo az agyamig nem tudott eljutni - viszont megtaláltam életem eddigi legjobb, legizgalmasabb, legérdekesebb borát, az eddig számomra ismeretlen chardonnay barrique-ot. füstös, testes is, de fehér ergo megvan benne az a könnyedség, nagy szavak, de egészen költői az a bor.), szóval visszatérve, tök szárazon olyan elvetemült dolgokat művelni hogy azt jobb lenne letagadni - de én meg egy közléskényszerbeteg vagyok mint tudjuk, szóval leírom, nyilván. szóval tetemes különféle bor és negyed kiló lilahagymás zsíroskenyér fogyasztása után nekivágtunk a balatonlellei éjszakának, mondván, csak akad még buli számunkra valahol. ha máshol nem, tehát a főtéren, ottan nem egy klubjellegű hely áll - de hagyjuk csokonait, mentünk amerre küldtek a boros lányok minket, hogy na, arra van a buli. akadt is egy hely, üvegfalú pavilon, kékes fények, és sok ember táncolt. ezt a helyet hirdették nekünk mint funky est helyszínét. mondjuk odabenn salsa szólt, de ilyen részleteken nem akad fenn az ember. annál is inkább nem, mivel itt egy egész tánccsoport bulizott, akiknek az volt a tagtoborzó stratégiájuk, amit élménymarketing néven ismer a szakma: minden férfi tag elkapott egy idegen lányt ha betévedt és megforgatta amúgy istenesen, hogy soha ne felejtse el többi, milyen érzés is, amikor vezet a táncpartnered. így aztán mindenki részt vett egy amolyan igazi piszkos táncban - én magam egy komikusan sovány fiúval, mókásak lehettünk, mint stan és pan XDDD de azért mindketten belementünk a játékba, gombolászta nekem az ingét kifelé mint valami harmincötkilós donhuán, én meg tekergőztem körülötte, mint egy pallérozott mozgáskultúrájú bálna.
megunva a salsát - elég egysíkú zene, lássuk be - az ötfős csapatunkból hárman kicsit elruccantunk másfelé, mondván éjfélig, míg ingyenes a belépés, még visszatérünk. egy közeli helyen a hafanana szólt - minden valamirevaló retróbuli epikus alapeposza. be is rongyoltunk - a második dalnál bukott le az ügy, amikor körülnézve a terített asztalok és a zenekar előtt egy fura kis jelenségre bukkantunk - egy menyasszony, nini. sikeresen belógtunk egy lagziba tehát. nem csináltunk belőle problémát, ugráltunk tovább a cigányzenére autentikusan kéremszépen. kiemelkedő pont1: Laura decens mozdulattal elemel egy üveg pezsgőt a terített asztalról, végtelen hűvös nyugalommal megvizsgálja, hogy miféle, majd nyugtázva, hogy megfelel úri ízlésének, finoman meghúzza, majd körbekínálja az üveget. kiemelkedő pont2: két fiatalember dzsamanázik mellénk, ismerkedő jelleggel. azt kérdi, milyen buli ez. mondom, lagzi. aha, jó... na, mi van, ti sem ide tartoztok. ööö... na jó, ha valaki kérdezi, te unokanagybácsi vagy, én meg az unokahúg, oké? simán.
megunva a cigányzenét, innen is eljöttünk, hátrahagyva a szimpatikus fiatalembereket (akikkel by the way később, a vonathoz indulván még összefutunk, nagy örömmel) - innen egy kis klubba vezetett az utunk, kemény 32 másodpercig tartózkodtunk itt, míg véget értek a jöttegyfelhőmileszálltközénk kezdetű örökbecsű utolsó taktusai. majd vissza a salsába, ott még tartott a hepening, egy ideig, mert éjféltől valóban funky bulivá avanzsált a dolog, ahogy eredetileg hirdették - a salsatáncosok itt lefagytak, merthogy ez nem volt nekik megkoreografálva, ergo nem műxik. még tánciztunk kicsit, aztán besokallva a magukat sztároló miniszoknyás lányoktól, eljöttünk, felvágódtunk a vonatra, hazaevickéltünk. másnap még strand, aztán irány haza. a hétvége egyetlen hibája, hogy az amúgy - mint látható - remekül sikerült szombat esténket egész másképp terveztük, vagyis én mindenképpen, eredeti tervünk szerint átruccantunk volna siófokra, ahol a második mtv icon volt, nagy feróval - de sajna, a meteorológusok egész napos ellenhadjárata behülyített minket, és elhittük, hogy el fogja msoni siófokot a beígért vihar - amiből persze nem lett semmi, de mindegy, mert mi addigra a tutira hagyatkozva inkább maradtunk lellén. mindegy, így is jó volt, csak azért szívesen megnéztem volna, mit sikerült kezdeni a feró számokkal.
aztán mi is volt?
ja igen. közben újságíró gyakornokká sikerült avanzsálni, meg rádiós műsorvezetővé. mondjuk egyikért sem fizetnek, de legalább szeretem. educatio diplomantul.hu és civil rádió. öröm. :)
aztán.
anyukám beteg. ijesztő - az anyukáknak nem ér betegnek lenni. kórház, kivizsgálás, de megoldódóban van a dolog, kapott gyógyszereket, jobban is van, de iszonyúan lefogyott. de - legalább választ kaptunk néhány dologra, ami már megvan egy ideje, a tüneteknek neve lett, és oka, végül is ezt is vehetjük pozitívumnak. legalább megijedt, és vigyáz magára. máramennyire. egyemaszivét.
volt még: véres monopoly-mecss: rommá vertem mindenkit, főzőcske de okosan, sok pasikimiatti agonizálás, munkastressz a végtelenségig, jókedv, nagynehezen végre összehozott beszélgetős randi mariccal és toncsival, spontánbuli meglepő sikerességgel, miegyéb. sok, meddő gondolkodás egyirányba, egyvalaki irányába. nem nagyon, csak éppen annyira, mint egy szúnyogcsípés a lábujjadon - mindig ott van, és mindig birizgálja valami, újra és újra ugyanaz jut eszembe - hogy mi lenne, jó lenne, vele.
tegnap meg hivatalos "beiszunk oszt bebűnözünk" bulit tartottunk a szomszédban, haver szülinap volt az indíték, és volt elég szesz. volt egy tipikus jelenet. pontosabban tipikus volt az egész este forgatókönyve.
jött a férfi, aki beindult rám.
én is amúgy rá, rémesen kihívó egója, és már-már visszataszítóan erotikus kisugárzása van.
duma duma duma, flört, parfüm, érintgetés, simi, egyértelműsítés. csók.
aztán persze annyira azért nem érdekeltem, hogy a számom elkérje, miután egyértelművé vált neki, hogy nem, akármennyire is istentelenül nagy arcnak tartotta magát, a hihetetlen egója elnyomta a szintén hihetetlen nagyra tartott emberismeretét, és nem látta meg azt az egyértelmű jellemvonásomat, ami kimerül annyiben, miszerint nem vagyok ribanc. ergo nem, nem fogok ott maradni vele, és haverjával egy üres lakásban, egy decens kis threesome-ra. nem tudom, mit termel ki az önhittség a férfiakban. nem tudom, mit sugárzok ki magamból, miért áll meg azon kevesek érdeklődése, akinek egyáltalán van, abban, hogy - idézem - "megrángatna míg remegek alatta"
szóval ilyen is volt.
az elmúlt hat-hét hét összefoglalóját olvashatták, köszönjük megtisztelő figyelmüket, a legközelebbi viszontlátásra.
