hol bicsaklott meg a szívünk?
hol haltak meg a szavak?
ma sem sikerültünk, talán mert
- remegtem belé - annyira akartalak.
kínból virágzó mosolyaim is
miért fakultak el, hova haltak?
partjaidon megtörtek hullámai
suta, kapkodó mozdulataimnak.
a törődést a hangodból ki lopta el?
elcsúszott volna a sokféle zajon?
vagy eddig is csupán azért léteztünk, mert akarom?
elapadt egymásban a fényünk.
mi volt a sok, ki volt a hibás?
válasz nincs, hát maradunk így: te, és én, és a várakozás.
2012. május 20.
