szégyellős exhibicionista

Kedves Naplóm!
Örömmel számolok be arról, hogy ma Lacival találkoztam, ami csodajó volt. Viszont sokkal kevesebb örömmel számolok be arról, hogy még mindig túl sokat elmélkedem és képzelgek ugyanabban az irányban... persze azt nem publikálom, hogy milyen irányban, mert bennem van a para hogy olvassák netán ezt a blogot páran, és így az igentisztelt illető fiatalember is. Azt meg nem akarom. Mert lenyűgözött volna, ha ír pár sort, de nem történt meg ez, vagy bármilyen módon jelentkezik, de ez sem történt meg. Brühühühühühühühühühühü...hüpp...hüpp... De nem sírunk! Let's be happy! So I'm happy now, because my "adopted father" has written to me and it's fantastic but I also unhappy because I haven't got anyone to love, ok, my dear blog, now you may say "what a huge problem!" but it is the biggest problem in my life! And I'm really grateful to my one God because of it, but it still hurts me... yes it is really hurts... I want to be someone else's baby,someone's love, someone's honey... I want to get up every morning with the knowledge that I will see Him and I will kiss Him and I will be with Him, only _be with Him_... with the knowledge that He get up and think about me, I want to wait His phonecall, I want to wait for Him in a sunshiny square... I want the feeling that I miss Him in every minute...
Na jó hagyjuk ezt az anglomán hisztériadömpinget mert ez már igazán túlzás...
de ez a helyzet. Ha nincs semmi bajom, hát csinálok magamnak. Most jól érzem magam, hála az Úrnak testileg-lelkileg (úgy ahogy), imádom a koli, az egyetem is jó, talán barátok leszünk itt a végén a 3M-mel, itthoniak is rendben, és ekkor kitör rajtam a frász, hogy de egyedül vagyok, egyedül, egyedül és százszor is egyedül és így hiába az egész... nagyon jó tényleg minden, de már annyira fáj mint egy alaposan felgyülemlett gyulladás. Persze azt hittem már megszoktam az egyedüllétet és mégsem.
Ez nem lett a legvidámabb bejegyzésem, pedig tök klassz napom volt, tényleg, a drága Lacimmal, meg vettem egy felsőt és minden jó, itt is úgy örülnek nekem, mindenki, tényleg és kérdezgetik, hogy mizu én meg, ó kösz jól vagyok minden oké, pedig nem is annyira... na sebaj asszem lassan megyek haza és megatáncot fogok nézni gondolom

na pápá

csúcspont: Lacival lógni délután
mélypont: nagyjából most van