...amikor vakít szemedbe az éltető, mindenki várta már, ennyi távollét után megérkezett és szeret minket, szeret, téged, engem, a nyíló virágú kerteket és nyíló combú lányokat, az éledő legyeket még tök kómásan...
... ülsz a villamoson, nézel ki.
A Duna felett párák, épp annyi, hogy lásd a túlpartot
és még azért vakítson az átszűrt fény
úgy hullik most mindenre
mint télen a zúzmara
észre sem veszed de megváltoztatja a kedved
ragyognak a ronda panelházak az egyik oldalon
ragyognak a gyönyörű tipikpesti sorházak a másikon
a várnegyednek ez a világítás még sokkal jobban áll mint az estéli műfényár
országházunk kicsit groteszk ezzel a fesztiválokra emlékeztető kordonnal
mégis valahányszor látom, úgy megmelegszem belülről
valami hazaszeretet-féle szentrölhíting lehet
(ah, mily nagy szavak)
séta a víz felett
duplapluszjó
vakító ragyogás egyre-egyre
egészen fel lehet benne oldódni
a szigeten
kék
zöld
fehér
sárga kibújó virág
szárad a fű a sok eső után
szárad a lelkünk is ennek analógiájára
rengeteg ember
mindenki jött feltölteni az elemeket
mint VanGogh virágai fordulunk felé
aztán
szocializáció
kutya-kutya, ember-kutya, ember-ember
mint majálison
mindenki örül
nevet
nem öli egymást
csak a két kiskuty azok meg ugye nem gondolják komolyan
vagyis de, teljes munkafegyelmet tanúsítva a játékban
meztelen talpak
meztelen vállak
meztelen lelkek
.
...
.
itt vagy, tavasz!
gátlástalanul tomboltál ma , pimasz!
te voltál a legjobb, Nap!
meg is ünnepeltünk szépen
hát
szerelmetes városom
te "broken-heart-town"
nagyon
nagyon szeretlek
Napfénygyönyör
2007.03.07. 22:14
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr744340282
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.