szégyellős exhibicionista

befejeztem tegnap éjjel a terepmunkanaplót. négy óra húszkor.
kilenc huszonötkor keltett e teleon, de nembaj, fontos volt. beszéltem lengyellel, aki még mindig egy drága ember. velneszzuhanyoztam. mentem órára. önszorgalomból fogok bejárni a zsinkához újkori egyetemes törire, mert jó. nanáhogy jó, sziporkázó a pasi. és így még vizsgázni sem kell, napközis tágy, nem tudom felvenni. jó.
a fogypszicho is jó lesz mirella szerint. meglássuk.
mentünk arcra. jó. kevés az anyag. nézzétek meg.
most meg a fáradtságtól nem vagyok éppen stílusos vagy izgalmas.
bézére gondolok, jó volna látni. az az arca van előttem, ott a jegyszedésnél, ahogy kifigyel az ajtón tizenötcentire az arcomtól, hogy minden próusát láttam.
a kérdezősblogon volt kérdés, hogy extrém ötletek szexre. na az akropolisz szőnyegeire gondoltam. hogy ott. fejünk felett napsárga selyemhegy lebegne.
kellenél.

ma is ég meló volt a terepmunkanaplóval, péntbe kicsinyítettem a képeket, mindjárt lett a huszonhat megából másfél. meg a polginés interjút is kifrankóztam. elküldtem.

jó amúgy ez az ittvagyunk-pesten-aztán-kikaparjuk-a-gesztenyét-meg-kihozzuk-a-legyjobbat-a-ehetőségeinkből-megsatöbbi

csak hiányzik valami, ami a napokra virágfüzért akaszt.
valami Csodálatos Dolog.
látni akarom a sirály bemutatóját.
és mindjárt huszonegy vagyok. most voltam csak tizenhat.

eszembejut laki. tizenhatévesen volt ő. első perctől tetszettünk egymásnak, főleg szexuális vonzalom persze, de jó pasi volt nagyon. mondta akkor, hogy gyönyörűek lennénk együtt. nem vállatuk be, hogy ő debrecenben én meg nyíregyen.
csak két koncertutáni kívánós liezon volt. ami kurva bennem, azt ő teremtette. ő simogatta először a kezem oda. arra a forróságra a farmeron át.
valahogy rossz hangulatúak a ritka összefutásink, mióta ő a csajjal van, én meg nem láttam, wiwen sincs asszem.
szép volt a szeme és szeretettel nézett.ha levettem a szemüvegem, mindig egészen bevadultan csókolt meg. tulajdonképpen ő a "nem-volt-olyan-a-helyzet" dugába dőlt.

aludnom kellene.
de írni van kedvem. csak úgy a billentyű kattogása miatt. a hűvös ujjaim tapintásáért.
ja, free recall.

kikaparni a gesztenyét.
nem vagyok alkalmas az önreklámra. vagy csak ritkán. jó hogy mirella etekintetben nyerő. etekintetben is, egyem a szivét. most eszembe jut a kontraszt.
gátlástalan pofátlansággal zaklat egy kondorosiállamtitkárt vagy csak közli zsinkával hogy járjon öltönybe. mindig magabiztos. sokan mondták már, hogy sosem szimpatikus elsőre, épp mert ilyen kíméletlen. néha falat kaparom a direktségétől.
és előttem van a másik arca. ha felhív, mikor az orvos közli, gáz van. nyeli a könnyeit, tökéletesen artikulál. mert azt úgy kell. vacogva ül a lakásuk erkélyén, ,inden kocsizúgásra felpattan, kiles, nem az apja jött-e. ugyanannyi csikket tart a hamuzóban, amennyi akkor volt, amikor apu elutazott. kimossa az alvósingét, nehogy cigiszagú legyen. leviszi a szemetet, amiben visszakutatható-kompromittálók lehetnek. némán ül a szófa karján és a dühtől és megalázottságtól lobogva csak egy könnyed mozdulattal repteti meg a telefont a parkettán. arra a puha vörös bársonnyal burkolt páholykorláton támasztva állát zuhognak a könnyei.

milyen az már különben hogy barátság?
azután ági már nem maszírozta a tenyerem félrészegen csak azért hogy nekem az jólessen. hogy sírt amikor áthívtam, gyere, holnap már nem leszek itt. többé. rázta a sírás. azután egyszercsak eltűnt. egyszercsak közölte többé nem vagy már olyan érdekes nekem mint voltál az elején már nem érdemes megismernem téged. miért veszed olyan komolyan a dolgokat. nem tragédia. most fontosabb dolgok vannak. nyelvvizsga. érettségi.
túl nehéz voltam neki. már értem.
de ő vette ki a munka oroszlánrészét abból a külzdelemből, amely a Barátság Nagybetűs és Közhelyes Intézményébe vetett hitemet örökéletre ledózerolta.
amilyen felszínes és könnyű (a mérlegre tétettél és könnyűnek találtattál értelmében) fogalma nincs erről. suzienak amikor mondtam, újdonság erejével hatottam.

huha rég hatottam már az újdonság erejével.
rég hatottak rám az újdonság erejével.
meggebedek a bárkáért.

és éhes vagyok.
és hullafáradt. most megyek.
kulcsrazárt ajtó mögött kitakarózva álmodozom majd elalvás előtt a kézről, mely az öleléseet volna hivatott elvégezni rajtam.

olyan árva vagyok most. ez a legjobb szó. árva. árva.
árvagyerek. mirella sokszor használja ezt a szót.

árva.
tulajdonképp félárva vagyok jogilag. vagy úgy nem mert a nevén vagyok annak az ismeretlenül-is-kapja-be-pöcsarcnak. de amúgymeg mindegy.
lesz sok pénzem nevet változtatok, mondjuk úgy, hogy anyám vezetékneve és az apámé kezdőbetűje. vagy korán megyek férjhez egy szépnevű férfihoz, és megtartom a nevet.

még meghallgatok egy dalt aztán megyek. ma már nincs erőm megcsinálni a blogra a zenelejátszót, de majd akkor felteszem mint életszerető dalt.

mert a válasz mit senkise kérdez
nálam régóta készenáll
az a válasz
mielőtt kérdeznéd
mindenki jól van jól van

na pá
ma éjjel azt képzelem, tenyérre simulok:
fehér glaszékesztyű