Annyian annyifélét (s)írtak már erről, nem lehet kikerülni a közhelyeket. A szerelem illik a popdalokba. Én is megtalálom most minden este ezekben a könnyed kis bulikban a saját kis érzéseim. Túl sok parfümöt magukra locsolt fiúkák suhannak körém, kedvesek, üresek, hol érdekel, de érintéseik hiánypótlásnak épp megteszik, túlerős illat – ez Neki is szokása. Ami azt illeti, nekem is. Táncolunk, s ahogy körém simul néha kettő, férfiasságuk gyönge árnyéka se érint, zavar, hogy mozgásuk ritmustalan, annyira nem érdekelnek, hogy azt se tudom, hány ny-nyel írjam. Irritál kicsit, hogy hozzám dörgölőznek, de ez a játékszabály, hát megbízhatóan úgy teszek, mintha élvezném, közben meg persze mindenütt Ő van. Irdatlan metafizikája van egyik-másik nyálpopdalnak. Ilyenek hogy „majd én játszom veled” meg hogy „I know what I want and I want it now…” kegyetlen, nem? De a legjobb a „gyere és szeress ahogy más soha még…”
kínos azért hogy én sem tudok jobbat...
a pop és a fiúk és a kikerülhetetlen
2008.04.30. 06:07
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr794340570
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.