szégyellős exhibicionista

rettentő stílusosnak tartom, hogy friss finom közepes árfekvésű kávém kortyolgatva, én, az alsó középosztályból jövő vidéki elsőgenerációs értelmiséginek készülő leány ülök itt egy eléggé periférikus helyzetű ország fővárosának egy eléggé szegregált…

identitás-elemzés mellett hallgatom a társulatot. mondjuk nem néztem csak vagy kétszer, de egy biztos, azért jó, hogy mindjárt vége, mert nem kell többé ezt az elviselhetetlen, tehetségtelen, ostoba és ronda fatehén sáriévit nézni. ez a trampli a magyar televízió történetének…

a telefonom úgy fotóz, mintha be lenne kapcsolva a watercolour gomb. erzsike erzsi lobog miniagara szeretem

hát hova lettél, Meir?irgumburgum

nincs a dunaparton. nincs ott tulajdonképpen semmi. csak a fodrozódó örvénylő kavargó önmagába visszaforgó mélybecsavarodó tekergőző tükrös selymes nyugtalan vízfelszín. szeretem nézni, beleszédülök, emlékeztet - rám.egy szóért mindent de nincs kinek, távol van minden,…

aztán mikor felvetette esztinéni, hogy vajon hol lehet az hogy mentális, elmentem megnézni, nincs-e a Duna-parton.

néhány gratuláció elhiteti a sikert, jó. tudományos diákköri konferencia 2008 harmadik hely megosztva dupla mirellával.visszanézve jó, most egy út végén (?) a végzett dolgok öröme csendes, csendes vagyok magam is, hiperérzékeny. jó csak egy kicsit nem csinálni semmit, ezt igenis…

nem fáj, nem érdekel semmimost sokáig nem látlak tudodpedig nem vehetem le rólad a szememüres vagyokcsak bántásoktól szorongok kicsit