szégyellős exhibicionista

jelentéktelen - csak nekem fontos - napjaimban csak belül történnek dolgok, de azok sem forradalmiak, csak létezőek. kilépve a főkapun egy egyszerűen tökéletes pillanat, mert azt vártad, hűvös csap meg és összehúzod magadon a blézert, ehelyett langymeleg levegő bársonyában sétálsz a fűillatú parkon át, ahol kedves korcsok cibálják tacskók fülét és olyanok a fények, mint a tökéletes pillanatokéi: keresetlenek, őszinték, alapvetőek.

és hogy talán erre vágyom leginkább, keresetlen egyszerűségre, a kevesebb több mindig, mindig.

kereszt helyett málhazsáknak kezdem érezni egy terhemet. nem csillagoktól követelt cipelnem, s ha nem tetszik tovább, letehetem. a kereszttel nem tehetném, az nem visszaválthatós. nem tudom, le fogom-e tenni valaha, úgy egyszerre, korrektül, tisztán. vagy kényelmesen sunyin el-elmaradozni hagyom egyenként darabjait, hogy mindegyre kisebb és kisebb legyen a súly. igazából nincs már semmi közöm ehhez. csak viszem, mert... nem tudom miért. mert már viszem egy ideje, s eddig azt hittem, szükségszerű. mostan már csak úgy látom: nehéz.

hogy a szerelem jön most már, azt érezhető. mert a kevesebb több. lehet hogy csak egy lesz. lírai gondolatok, gyerekek, mostan színes akrillal álmodom.