hát sok a panasz amúgy is. nem a legfényesebb a közhangulat a versírók között. és tökre egyetértek.

Ezek itt, azt hittem, eredményes, kezdeményezéseket jelentenek majd, de.

háááát... mittudomén.

nyilván mondható, hogy savanyú a szőlő is, bár nemigen, már rég elfeldkeztem róla, csak kaptam ma egy e-mailt, hogy vehetek antológiát, amibe nem kerültem be, és ahogy a verseket olvasom, izé, megleszek nélkülük.

minden helyezett vers olyan... száraz. úgy össze vannak rakva, de még csak megcsinálva sincsenek nagyon. nincs benne egy ötlet, amitől magával ragadó lesz, vagy dallam, amitől szerethető, és főleg nincs benne maga az, ami a lényege a dolognak: a líra. nekem egy vers - kivéve Varró Dani verseinek javát, amelyeket a sziporkázó humor és a verstani profizmus miatt imádok - az írója lelkéből, láthatóan, nyilvánvalóan a lelkéből szakadjon fel, kérlelhetetlenül, kegyetlen őszinteséggel és legyen erős, szenvedélyes, emberi. akkor is ha mondjuk poénos. ezek itt - bár nem olvastam valamennyit - számomra csaknem üresek. úgy elolvasod, hurrá, továbblépsz. érted, egy Radnóti-eclogán, egy Shakespeare-szonetten, egy József Attila Ódán de még egy mittudomén, még Combfiksz-versen sem lépsz tovább, mert összecsavarja a gyomrod, hogy milyen borzasztóan igazi. ezek nekem csak ügyesen összeollózott kis gondolatkák. olyanok, amilyeneket az ember unalmas matekórákon ír.

hogy kegyetlen legyek: unalmasak.

nademindegy. kell a bajnak belőle példány. az enyémek se jobbak. ha egyszer saját szakállamra, esetleges ismertégemet kihasználva kiadom őket, az inkább az esztétikum miatt lesz népszerű: gyönyörű kiadás lesz. én fogom illusztrálni. meg ilyesmi. egy multi-élmény lesz, a szemnek, a szívnek, a papírt tapintó ujjbegyeknek.

(amelyek az én esetmben jelenleg a szakdolgoat betűit tapogatják bele a számítógépbe... már csak egy hét. )