hát végülis az is egy coping-lehetőség, hogy az ember leül a műcsarnok tövében a kivetítő elé, felbont három üveg bort két barátnővel, aztán csendesen berúg és ültő helyzetben táncol a simplyredre. majd angolul vartyogva elhömpölyög az oktogonig, legrészegebb tagot berak taxiba, majd szerez egy negyedik üveg bort, kimegy a margitszigetre, leül a partra, iszik tovább, dugós sztorikat hallgat, majd megérkezvén egy másik harmadik, az ő dugós sztorijait is meghallgatja, később kiborul, elbassza a hangulatot, szánalmasan viselkedek, sajnáltatja magát, rulez, majd úgy tesz, mintha nem történt volna az egész cikiség. még később, mert meg akarja tapasztalni az árvíz mibenlétét, besétál a jéghideg dunavízba, kisebb, decens rúdtáncot prezentál egy közlekedési oszlopnál, iszonyúan leblamál egy hülyegyereket, majd a törökben ingyenél, hazafelé a békávén meg a kallerekkel poénkodik, meggyőzve az egyiket hogy igenis érvényes a bérlete valamint hogy ne taperásszon mert meg találja rúgni...
(amúgy tök jó volt, csak a hisztiért bocs, lányok)
partiarc
2009.06.28. 17:47
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr674340747
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.