elnézést a kihagyásért, itt vagyok, itt vagyok, pörgés volt, aztán otthon voltam, aztán megint pörgés - hát elmaradtam. ha idő volna is - a kedv hiányzik. bár írhattam volna, írhatnék a mindennapok örömeiről - szorongásairól, sikereiről - sikertelenségeiről, és főként arról a lelki hullám- és szellemvasútról, am ezek között kanyarog. biztos nagyon posztmodern lenne, és önreflektív. életem, mint az egyszeri népmese, jó is minden, meg nem is; boldog is vagyok, meg nem is; szeretnek-szeretek is, meg nem is. nehézségeim félelmeket szülnek, pozitivitásom mégsem hagyom szűnni. mégis, az őszinteség megkívánja, hogy leírjam: kicsit aggódom hogy az univerzum/Isten/tudatalatti jelez valamit, ami ellen sem védekező mechanizmusaim, sem ezoterikus gondolatok nem védenek: merthogy olyan kérlelhetetlenül igaz, hogy pragmatikus próbálkozásaim az átprogramozásra hidegen lepereg róla. eh. majd kialakul. és jó lesz, tudom. így. vagy úgy.
na de hogy írjak valami izgalmasat is (a közönségért életemet és véremet) a tegnap éjjeli buli azért elementáris volt. több konklúzió is volt: 1) egyes lányok olyan szépek, hogy az már-már unfair a természettől a többiekkel szemben 2)minden intellektualizáltságom ellenére tudok még úgy bulizni, mint egy rocksztár 3)nyári hónapokban ne költsek alkoholra, ugyanis egyrészt nem hiányzik a hangulathoz, másrészt pazarlás: kiizzadom, semmi hatás.
és egy kis mentálszex:
van ez a srác - az egyetlen finom darab a társaságból.
olyan...
eszméletlenül...
kívánatos...
...
"a szemed... a szemed!" - hjaj... hányszor írtam erről, mennyire ismerem már a Vágy elméletét! hogy megkívánni egy embert egyetlen pillanat... hogy látom magam előtt, hogy érzem kezemben, ahogy simítom végig a testét. a finom karjait, a szexis hátát, a tarkóján a sörterövid hajat, a kicsi kis fenekét. mindene... olyan [minden ...-nál a nyálam nyelem] ... falatnyi... egy tökéletes adag a fiú. gyönyörű a szeme, kisfiús vonásai között ott bujkál a kissé csinált titokzatosság és a teljesen autentikus erotika is. ... amitől - mert imádom a kettősséget ugye - megborzongok és muszáj felszisszennem ha elmegy mellettem. ez a szerepjátszó, enyhén feminin, túl fiatal - túl egyszerű(nek látszó) kis Fiú (mert nem férfi, annyira igazi Fiú, esszenciálisan fiú-szerű) olyan, ... mint egy kicsiny, ám különleges desszert. édes-kesernyés csokoládéhab. lassan, puhán, álmodozva kiskanalaznám be. hagynám, hogy elolvadjon a nyelvemen.
na de hogy írjak valami izgalmasat is (a közönségért életemet és véremet) a tegnap éjjeli buli azért elementáris volt. több konklúzió is volt: 1) egyes lányok olyan szépek, hogy az már-már unfair a természettől a többiekkel szemben 2)minden intellektualizáltságom ellenére tudok még úgy bulizni, mint egy rocksztár 3)nyári hónapokban ne költsek alkoholra, ugyanis egyrészt nem hiányzik a hangulathoz, másrészt pazarlás: kiizzadom, semmi hatás.
és egy kis mentálszex:
van ez a srác - az egyetlen finom darab a társaságból.
olyan...
eszméletlenül...
kívánatos...
...
"a szemed... a szemed!" - hjaj... hányszor írtam erről, mennyire ismerem már a Vágy elméletét! hogy megkívánni egy embert egyetlen pillanat... hogy látom magam előtt, hogy érzem kezemben, ahogy simítom végig a testét. a finom karjait, a szexis hátát, a tarkóján a sörterövid hajat, a kicsi kis fenekét. mindene... olyan [minden ...-nál a nyálam nyelem] ... falatnyi... egy tökéletes adag a fiú. gyönyörű a szeme, kisfiús vonásai között ott bujkál a kissé csinált titokzatosság és a teljesen autentikus erotika is. ... amitől - mert imádom a kettősséget ugye - megborzongok és muszáj felszisszennem ha elmegy mellettem. ez a szerepjátszó, enyhén feminin, túl fiatal - túl egyszerű(nek látszó) kis Fiú (mert nem férfi, annyira igazi Fiú, esszenciálisan fiú-szerű) olyan, ... mint egy kicsiny, ám különleges desszert. édes-kesernyés csokoládéhab. lassan, puhán, álmodozva kiskanalaznám be. hagynám, hogy elolvadjon a nyelvemen.