a te neved, Mark Zuckerberg, legyen örökre lájkolt
mert oldalad, e lopott-vacak, épphogy összetákolt
instabil, széteső, adathalász trágya
az egyetlen, hol érintkezünk, én és vágyam tárgya
hozzád száll e dal most, te ♥rabló dalia
fészbuk-óráimnak te Salvador Dalíja
elfolyik az idő, ha képeid lapozom
teljesen megzavartad az algoritmusom
aligha tudod, bár kilétem nem titok:
lájkodtól pulzusban kissé felgyorsulok
kiugrik a szívem, kommented ha látom
remélem, nálad sosem leszek hájdon
ó a frivol, harsány, almazöldszín végzet!
profilképed sarkában az a pici négyzet:
onlájn vagy! - ujjongok, de reád írni félek
s gyűlnek tovább az el nem küldött mailek
egy napig nem látlak feljönni fészbukra:
hiányodtól meghasad az ember szívburka
timeline-om magányos, egy lájkodért eped
lennék akár még in a relationship is veled
mióta elfogadtam a friend requested ó
aggódva készül az instagram fotó
tetszik-e majd rajta a kontraszt meg a tiltshift
s ahogy megfiltereztem azt a teszkós virslit?
mert nem minden lájkot lájkol ugyanúgy az ember
a te lájkod jobban lájkolom ezerszer
látod, az enyémben te vagy a topicom,
de szeretnék poszt lenni ó a blogodon
levelem zárva szép offline-okat kívánok
ne feledd: nálam mindig súlyozott a lájkod
státuszomban neked mindig lesz egy taged
csókollak ezerszer, és várom a +1-ed!
